Bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe a dobostorta és bővült a Magyar Értéktár is.

A Hungarikum Bizottság döntése alapján a Magyar Értéktár része a jellegzetes dunántúli pásztorhangszer, a hosszifurugla; a regölés, a magyar cifraszűr és a betyárköltészet is.

A bővítéssel a Hungarikumok Gyűjteményébe 71 érték, a Magyar Értéktárba 167 érték tartozik.

A dobostorta története

1884-ben járunk, amikor is a legenda szerint Dobos mester vajat köpülő inasa véletlenül porított süvegcukrot tett a vajba só helyett. Ugyanis a kor szokásai szerint így tartósították a vajat.

De Dobos ahelyett, hogy kidobta volna az “elrontott” vajat, megkóstolta, és igen ízletesnek találta. Kísérletezni kezdett vele, majd így megalkotta az akkor hatalmas újdonságnak számító vajas krémet, amelyet ma már mindenki szerte a világban előszeretettel használ. (Sőt Amerikában az oly népszerű cupcake-eknek mind  tésztájuk, mind pedig a hab a tetején habosított vajjal készül! …bár nem hiszem hogy ott sokan tudatában lennének annak, hogy honnan is ered ez a mindenki által kedvelt habos csoda :)) Akkoriban csak a főzött krémet ismerték és használták. Olyan tortát akart kreálni a mester, ami a kor tartósítási lehetőségei mellett is sokáig eláll.

1885-ben, Budapesten, a mai Városligetben megrendezték az első Budapesti Országos Általános Kiállítást, ahol Dobosnak saját pavilonja volt. I. Ferenc József és Erzsébet királyné elsők között kóstolhatták meg ezt a tortát, ami merőben különbözött a kor torta divatjától. Ami akkor a cicomás, sok emeletes, gazdagon díszített főzött krémből álló csodák voltak. A dobostorta 5 réteg habkönnyű piskóta lapból, vajas csokoládé krémből, és a tetején roppanós karamellből áll “mindösszesen”.

Hamar Európa-szerte ismerté vált. Gyakran rendeltek belőle Nyugat-Európa városaiba, mint például Berlinbe. Lassan nem hiányozhatott az estélyekről. Egyfajta sikké vált a Dobostól rendelni. E célra egy speciális fadobozt fejlesztett ki a mester, hogy szállítás közben ne sérüljön a torta.

A torta hatalmas sikere kapcsán mindenki a receptet akarta megfejteni. Tucatjával vásárolták a dobostortát, hogy kielemezzék azt és rájöjjenek a csavarra, de egy cukrászmester kivételével mindenki kudarcot vallot.  Reidl József volt az egyetlen, aki megközelítette az eredeti receptet.

Dobos alkalmazottait munkatársainak tekintette, és igyekezett beavatni őket a műhelytitkokba is, ők ezzel soha nem éltek vissza, és hiába keresték meg őket más curászok, a titkot hűen őrizték.

Dobos rengeteget bosszankodott a cukrászok silány utánzatain, végül 1906-ban átadta a fővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének az eredeti dobostorta receptjét, azzal a kikötéssel, hogy bárki hozzáférhessen.

Ezzel fel is adta üzletét. Nem keresett utódot. Kiárusította boltját.

Nem sokat törődött az elismeréssel, csak arra volt büszke, hogy ő a dobostorta első készítője, kitalálója, és saját nevével látta el a tortát. Halhatatlan fia született…

Forrás: Éliás Tibor – Szántó András: A magyar gasztronómia irodalma – Dobos C. József emlékkönyv