Elment a Gyűrűk Ura, az olimpiai bajnok Csollány Szilveszter

Fotó: MTI/Földi Imre

51 évesen hunyt el a 2000-es Sydney-i olimpia egyik hőse, Csollány Szilveszter.

A Magyar Torna Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság mély fájdalommal tudatja, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász, Csollány Szilveszter 51 éves korában elhunyt. Az olimpiai bajnok tornász nemcsak sportolóként ért el kimagasló eredményeket, hanem kiváló férj és nagyon jó édesapa is volt.

„Egy óriáskör előre. Meg sem moccan a gyűrű. És a leugrás! Meg kell, hogy legyen, meg kell, hogy legyen! Mert, ha nincs meg, akkor nincs igazság!” – üvöltötte a mikrofonba szinte önkívületi állapotban a Magyar Televízió kommentátora Méhes Gábor, amikor Csollány Szilveszter a négy évvel korábban megszerzett ezüstérem után 2000 őszén Ausztráliában olimpiai bajnok lett. Aztán ott volt még egy ütős mondat a végén is: „Ezt hogy’ megérdemelte!”

Megérdemelte. Mert, ha valakinek, akkor Szilasnak járt az, hogy Sydney-ben a dobogó tetejére álljon, ő legyen végérvényesen a Gyűrűk ura, és a neve örökre kitörölhetetlen legyen a sport legnagyobbjainak sorából. Az olimpiai arany előtt is az elit tagja volt, hiszen nyert Európa-bajnokságot, világbajnokságokon is begyűjtött addigra négy ezüstöt. De tudjuk, hogy az olimpiai érem más. Magyarországon pedig ezekből is az arany az, amit magasan a többi eredmény felett értékelnek. Csollány Szilveszter ezt is elérte, így a magyar nézők a tévé előtt együtt ünnepeltek azzal a sráccal, akiről a legtöbbünknek ugyanaz jutott eszébe: közülünk való.

Szilas ilyen volt, a néha nagyszájú, kitörő igazságérzettel megáldott kisvárosi fiú, aki hosszú utat tett meg a sikerekig a győri iskola tornaterméből, az akkori legnagyobb vidéki utánpótlás műhelyből az olimpiai és világ, -és Európa-bajnoki címig. Ez a hármas arany kollekció 2002-ben a debreceni vb-n lett teljes, ott és úgy, hazai pályán, magyar közönség előtt, ahogy kell.

A legnagyobb győzelmeit már nem győriként érte el, hiszen máshol jobb feltételeket biztosítottak neki, de ebbe a városba mindig úgy tért vissza, hogy a szíve is ide húzta, nem csak éppen erre járt és benézett hozzánk. Gyermeki örömmel az arcán mutatta a gyakorlatokat az Olimpiai Sportpark tornacsarnokában a fiataloknak, hiszen egyrészt remek formában volt mindig, másrészt érezte, hogy a tehetségek felnéznek rá, figyelnek minden szavára. Ez volt az ő közege ötévesen a Móra-iskolában, majd a világ leghíresebb versenycsarnokaiban, és az utóbbi időben a GYAC termében is. Amikor elindult Győrből, egy nagy klubot hagyott itt, amikor rendszeresen visszatért a városba, egy nagy klubot talált. Mi pedig örültünk, hogy sokszor látjuk, és szerettük volna még ugyanezt érezni tíz, húsz, harminc évig. Nem így lett.

Gyorsan terjedt a hír a sportolók világában, hogy Szilas életveszélyben van, kórházban fekszik, lélegeztetőgépen. Már napokkal a sajtóban megjelent hírek előtt jöttek a telefonok, hogy a mindig életerős bajnok a legnagyobb küzdelmét vívja, amiben ezúttal nem egy becsülettel felkészült ellenfelet, hanem egy alattomos ellenséget kell legyűrnie. Már tudjuk, ez nem sikerült. Csollány Szilveszter, a bajnok, a Gyűrűk ura 51 éves volt.

“Nagyon rossz fiú voltam, amolyan fekete bárány, mert mindig elmondtam a véleményemet. Márpedig ha nem jó véleményt mondok az edzőkről vagy a szövetségről, hiába van igazam, akkor sincsen. Rengeteg energiát elpazaroltam ezekre a küzdelmekre, mert másokért is szót emeltem” – nyilatkozta egyszer Csollány Szilveszter. Csak annyit tennék hozzá: nem volt az elpazarolt energia.

Nyitóképünkön: Csollány Szilveszter 2000. szeptember 24-én. Fotó: MTI/Földi Imre