Figyelmeztetik fajtársaikat a gyilkos lódarazsak jelenlétére a háziméhek. Először dokumentálták a hangosan és nagy tempóban kiadott jelet, amely hasonlít az emberszabásúak és a madarak riasztó- és vészjelzéseihez, pánikkiáltásaihoz.

A massachusettsi Wellesley College kutatója, Heather Mattila és munkatársai indiai méhek (Apis cerana) zümmögéseit és mormogásait rögzítették mikrofonnal olyan fészkeknél, amelyeket lódarazsak támadtak meg.

Vietnamban helyi méhészeknél 1300 percnyi zümmögést rögzítettek, majd 30 ezer jelet izoláltak. Elemzéseik eredményéről a Royal Society Open Science című tudományos lapban számoltak be.

Ezek szerint a méhek folyamatosan kommunikálnak egymással. Ha nem volt jelen ellenséges támadó, a háttérzaj nyugodt volt. Ha azonban megjelent egy ázsiai óriás lódarázs (Vespa mandarinia) a fészek bejáratánál, kakofón hangok jelentkeztek: az állatok hangosan és nagy sebességgel adtak ki gyakori sziszegő hangokat, megállásra utasító jeleket és különösképpen egy csak most dokumentált hangot, amelynek a kutatók a ragadozóelhárító füttyhang nevet adták.
    Miközben a dolgozók kiadták ezeket a hangokat, fajtársaik gyülekezni kezdtek, hogy felállítsák a védelmet a betolakodóval szemben. A védelmi repertoárjukba tartozik, hogy a fészek bejáratát trágyakupacokból származó fekáliával kenik be. Máskor teljesen körbe veszik az ellenséget, míg az a méhkupac közepén a hőségtől vagy fulladás következtében el nem pusztul.