A sokszor erőszakba torkolló úgynevezett sárgamellényes tüntetések után ismét ezrek bénítják meg Párizst. Most a nyugdíjrendszer tervezett reformja miatt tüntetnek és sztrájkolnak.

Macron elnök kijelentette, mindenáron végig viszi a reformot, csakhogy márciusban önkormányzati választások lesznek, ezért a kormányzat kénytelen engedményeket tenni a szakszervezeteknek, amelyek azonban egyelőre nem hátrálnak meg.

Emmanuel Macron francia elnök még 2017-ben megígérte, hogy megreformálja a nyugdíjrendszert. Franciaországban jelenleg negyvenkét különböző nyugdíjkonstrukció van, mind saját kasszával és szabályzattal. Van, amelyiket a munkáltatók és a munkavállalók működtetik, van, amelyiket az állam, és vannak vegyes ellenőrzésűek. Más nyugdíjszabályok vonatkoznak, például, az ügyvédekre és mások a közalkalmazottakra. A francia kormány egységesítené a rendszert, ez azonban nagy terhet róna a központi büdzsére is.

Hatvannégy évre emelnék a nyugdíjkorhatárt

Ezért hatvankettőről hatvannégy évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. Soós Eszter Petronella Franciaország szakértő, a Milton Friedman egyetem oktatója az M1 Világ című műsorában elmondta, „aki hatvannégy éves kora előtt elmenne nyugdíjba, az egy picit alacsonyabb nyugdíjat kapna, aki pedig utána menne, magasabbat. Ez szolgálná a majdani felosztó-kirovó rendszer egyensúlyát”.

A tervezet eltérő mértékben érintené a különböző területeken dolgozókat.
Egyeseknek több járulékot kell majd fizetniük, másoknak pedig alacsonyabb átlagkereset alapján számolják ki a nyugdíját. A szakszervezetek sztrájkot hirdettek és tüntetéseket szerveztek a reform ellen.

Erősek a szakszervezetek

A munkavállalók érdekvédelmi szervezeteinek hagyományosan nagy súlya van a francia politikai életben. Soós Eszter Petronella kiemelte, a francia szakszervezetek történeti hagyományok és egyéb okokból képesek arra, hogy megbénítsák az országot.

Hozzátette, azért tudják megbénítani az országot, mert elsősorban a közlekedési szakszervezetek erősek.

A francia tiltakozási kultúra

Macron azóta akar nagyszabású reformokat végrehajtani a francia belpolitikában, főként a gazdaságban, amióta elnökké választották. Csakhogy eddig szinte minden próbálkozása országos tiltakozáshullámot váltott ki. A Milton Friedman egyetem oktatója elmondta, „létezik egy francia tiltakozási kultúra, ami kiviszi az embereket az utcára, hogyha valami nem tetszik, ráadásul sokszor szolidaritásból”. Hozzátette, nem mindig azok az emberek vannak az utcán, akiket személyesen érint az adott intézkedés, hanem adott esetben szolidaritásból, együttérzésből is kimennek.

A tiltakozások hatására Edouard Philippe miniszterelnök bejelentette, hogy engedményeket tesznek a szakszervezeteknek. Egyrészt közeledik a márciusi helyhatósági választás, másrészt ezzel időt is tudnak nyerni. A Milton Friedman egyetem oktatója szerint a kormány stratégiája a fárasztás. Hozzátette, minél tovább tart egy sztrájkmozgalom, annál nagyobb az esélye annak, hogy a párizsi közlekedők, a vonatot használók azt mondják, hogy “jó most már tárgyal a kormány, mostmár hazamehetünk”.

A szakértő szerint már most egyre többen vannak azok, akik, bár nem támogatják a nyugdíjreformot, a munkabeszüntetéseket is ellenzik. Nem Macron az első államfő, akik megkísérelte megreformálni a francia nyugdíjrendszert. Elemzők szerint azonban egyelőre ő tűnik a legelszántabbnak, ezért sokan úgy látják, hogy még messze nincs vége a tiltakozáshullámoknak Franciaországban.