Szemszög
Isten Veled drága Olivia Newton-John!
Fotó: Wikimedia Commons
Meghalt Olivia Newton-John, akinek a földi életből 73 év adatott. Énekesnőként és filmsztárként is imádta a világ. Harcos volt, hiszen több, mint 30 éven keresztül küzdött a mellrákkal. Családja és barátai körében hunyta le örökre a szemét. Gyászolja őt a világ és gyászolom én is, hiszen egy darabot ismét elvesztettem a kamaszkorból…
Nehéz a száraz tényeknél maradni, mert már maga a halálhír is összeszorította a torkom… A mécses pedig akkor tört el végleg, amikor elkezdtem hallgatni a dalait, amelyek bár már felnőttek akkora amikor a kamaszkorom töltöttem, de tanúi voltak sok-sok érzelemnek, amelyen talán minden bakfis keresztülmegy. Sírva gyászolni egy ismeretlent badarság lehet sokak számára, tudom. Ám a zene ereje annál sokkal, de sokkal nagyobb, minthogy magyarázkodni kellene…
Szóval a tények… Olivia Newton-John Ausztráliában nőtt fel, éveket töltött Angliában, és amikor csak lehetett énekelt. Tehetsége korán megmutatkozott, az áttörést viszont 1978-ban a Grease hozta meg számára, John Travolta oldalán. A csodaszép és páratlan hangú mosolygós lány egy csapásra világsztár lett. Lemezeit elkapkodták a boltokból, a hetvenes évek egyik legkeresettebb angol nyelvű énekesőjévé vált. A Xanadu című film bár nem hozta meg azt a várt sikert, mint a Grease, viszont az Electric Light Orchestraval rögzített dalok ismét szédületes sikereket hoztak az énekesnőnek. Harcos volt, hiszen 1992-ben mellrákot diagnosztizáltak nála, s bár sokszor tünetmentes időszakot élt, ismét újra és újra fellángolt a kór. Elkötelezett természet- és állatvédőként számos alkalommal emelte fel a szavát a világban zajló csúfságok ellen, csakúgy, ahogy a mellrák elleni küzdelemből is példásan kivette a részét, a saját életén keresztül is. Olyan hihetetlen, hogy mától már csak felvételek őrzik hangját, mosolyát, kedves személyiségét…
Van egyáltalán olyan ember, aki ne látta volna a Grease-t?! Én megszámolni sem tudom hányszor. TV-ben, VHS-en, DVD-n, színházban. Megunhatatlan. Nem hordoz irodalmi értékeket, de kinek is kell az ilyen jellegű tartalom egy musicalban, ahol minden színes, ahol szól a rock and roll, ahol tombol a szerelem és a hormonok, és ahol minden megtörténhet. Olivia Newton-John úgy alakította a szende és a dögös Sandy Olssont is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. S bár Jonh Travolta is nagyot hozott Danny Zuko szerepében, kamaszlányként naná, hogy Sandy története fogott meg.
Tulajdonképpen remek dalok köré építették fel a nőiesség és a személyiségfejlődés kérdését, hogy vajon miről is érdemes lemondani?! Nos, máig vallom: nem Sandy volt az, aki változott Danny kedvéért. Sőt, nem feltűnően, sokkal inkább furmányosan, de Danny adta be a derekát… Hiszen amit Sandy tett, az magában hordozta azokat a női létből fakadó erőforrásokat, amelyekkel tulajdonképpen jótékonyan uraljuk és irányítjuk a férfiakat. Olivia Newton-John színésznőként tökéletesen alakította Sandy-t, énekesnőként pedig úgy adta elő a dalokat, hogy azok még ma is slágerek. S bár a Grease egy musical, egy édes, aranyos, szirupos mese, nekem mégis olyanokat tanított, amelyek kísérnek, még most a negyvenhez közeledve is…
Van egyáltalán olyan nő, aki még nem könnyezte végig szerelmi bánattól szenvedve a Hopelessly Devoted To You című dalt?! Ha igen, akkor ők szerintem maguk előtt is sok mindent letagadnak… Túlzó lennék?! Lehet, de mikor legyek az, ha nem egy halálhír hallattán, amitől úgy érzem, elvesztettem egy darabot a kamaszkoromból?!
A Xanadu is magával ragadt, bár volt, aki már akkor sem értette ezt. Ám ha a zene megszólított, soha nem volt megállj! A Xanadu története szintén nem lett érettségi tétel, ahogy a Grease sem – sőt, a sikere a nyomában sem ért – viszont Olivia Newton-John ismét olyat alakított, ami hatott rám, maximálisan. A sokszínűsége, a tehetsége, a hangja, különösen ahogy country dalokat is énekelt. Mese az egész, varázslat, csodás szerelem a jóképű lemezborító- és díszletfestővel, amelyet kamaszként csak úgy szívtam be magamba… Megtanított, hogy hinni kell az álmokba, bízni a magunk erejében, s akkor a csoda sem várat magára. Meg kell élni a magányt, a sóvárgást, mert igazi beteljesülés nincs hit és kitartás nélkül. Hogy mikor lesz itt az ideje? Ki tudja…
Valószínűleg én tulajdonítok csak Olivia Newton-Johnnak és a munkásságnak olyan őserőt, amit érzek, de nem tehetek róla, s nem is akarom magam mentegetni. Oliviat pedig végképp nem, mert ő sem volt tökéletes, a szememben sem: például a Physical című, talán legsikeresebb, és sok-sok évig listavezető dalát kifejezetten nem kedveltem…
Sorsszerű volt a mi „találkozásunk”… A zene mindig irányt mutat, a legjobb és a legrosszabb helyzetben is ott van, s tényleg az a legjobb, hogy nem kell magyarázkodni. Mindenki azt hallgat és szeret, amit csak akar, így volt ez régen és most is. Éppen ezért éreztem azt is különleges üzenetnek, hogy a Xanadu „magyar előadója” éppen az általam művészként és emberként is nagyra tartott Csepregi Éva. Hihetetlen ereje van a dalnak, énekelje bármelyikük is… Ne mondja senki, hogy ez véletlen…
Olivia Newton-John elment… A csodás énekesnő, a hihetetlen harcos, aki betegségét soha nem titkolva buzdította a nőket a mellrákszűrés fontosságára. Saját vagyonát sem sajnálva támogatta az egészségügyet, hogy legyen segítség és a támogatás a sorstársaknak. 1992 óta harcolt, a vissza-visszatérő kórral, miközben a színpadot sem felejtette el soha. Egy szintén erős és karakteres hazai művésznővel, Gór Nagy Máriával beszélgettünk egyszer Oliviáról és a Grease sikeréről. Nem véletlen, hiszen a GNM Színitanoda hatalmas sikerrel vitte színpadra magyar nyelven a musicalt. Sandy-t Xantus Barabara, Dany-t pedig Márton Csaba játszotta. Hanghordozón is megjelent, naná, hogy megvettem, s még mindig fújon kívülről őket… Sok remek színészt nevelt ki a tanoda, s ehhez kellett a Grease is, vele pedig olyan színésznők, mint Olivia Newton-John. Látják, megint csak adott…
Olivia Newton-John 73 éves korában örökre megpihent. Már nem harcol többet a rákkal, már nem kell bebizonyítania, hogy mennyire erős nő. Ha valaki kételkedett benne, hát már azt sem kell bizonygatnia senkinek, hogy a szerepek, amiket játszott, tökéletesek voltak. Megmutatta a világnak, hogy hiába volt törékeny, mosolygós szőke lány, hihetetlen erő lakozott benne akkor is, ha énekelt és akkor is, ha játszott. Biztos vagyok benne, hogy magánemberként is ugyanezt képviselte. Hogy miből gondolom? Nos, nem lett volna ennyire sikeres és szeretett, ha nem így van…
Magamat sajnálom?! Lehet. Egy percig sem tagadom, hiszen sorra élem meg, hogy azok, akik gyermek- és kamaszkorom meghatározó előadói voltak, elmennek. Az élet kegyetlen, s mindig annak fáj, akik maradnak. S én csupán egy tisztelő vagyok, akinek a kamaszkorában szerepet játszott Olivia Newton-John. Elképzelni sem tudom, mit érezhetnek át a szerettei…
Olivia Newton-John egy csoda volt, egy Isten adta tehetség. Leginkább Múzsa, mint Kiraként a Xanaduban. Sajnos ez a valóság, nincs az az erő, az az érzelem, amely visszahozza őt… A hangja, a mosolya és a kedvessége itt marad velünk a felvételeken, örökre.
Köszönök mindent Olivia! Sajnálnám, ha a mai kor kamaszainak nem lennének olyan meghatározó előadói, mint Te voltál nekem. Isten Veled hát, álmodd örök álmodat!