„A brit birodalomban sohasem nyugszik le nap” – tartotta a közkeletű mondás, és nem is alaptalanul. A 19-20. század fordulóján az angol gyarmatok behálózták mind a hét kontinenst, Észak-Amerikától Új-Zélandon át az Antarktiszig. Ennek a hatalmas birodalomnak volt aprócska része az idilli Comino-sziget, ahol egykor a világ talán leghangulatosabb karanténkórháza működött.

Máltán járunk, amely – a maga négyszázezres lakosságával – az Európai Unió legkisebb tagállama. Az egész ország pár kisebb és három nagyobbacska szigetből áll, ezek közül kettő lakott: Málta és Gozo. Mi most épp Gozón várjuk, hogy elinduljon a 9 órára meghirdetett hajójáratunk. Közben pedig a helyi levelestészta különlegességet, a ricottával vagy borsópürével töltött pastizzot majszoljuk reggeli gyanánt. Csípős koratavaszi idő van, ami a helyieknek egyáltalán nem meglepetés, a turistáknak viszont nagyon is az. Legtöbb útitársunk rövidnadrágban és/vagy vékony orkánkabátban dideregve várja az indulást.

Nem pont a kijelölt időben, de végül is kifutunk Mġarr városának kikötőjéből, és bő tíz perc alatt el is érjük az apró Comino-szigetet. A felhők mögül hirtelen előbújó nap pedig a kékek és türkizek káprázatos fényjátékát varázsolja elénk. Kattognak a fényképezők, exponálnak a mobilok – a Kék-lagúna tényleg szemkápráztató. Aztán kiköt a hajó, mi pedig elindulunk a karanténkórház felé.

Lovagok, britek, föníciaiak

Málta történelme, az ország stratégiai elhelyezkedése miatt, igencsak fordulatosra sikeredett. Jártak itt a föníciaiak, a rómaiak, a normannok, a Habsburgok. A képeslapokról ismert várakat és székesegyházakat pedig a szigeteken letelepedő johannita lovagok építették. Az ország modernkori történelmére mégis a százötvenéves brit fennhatóság nyomta rá leginkább a bélyegét. És a britek építettek karanténkórházat is a szigeten.

A 19. század végén felhúzott épületben eredetileg azokat a katonákat ápolták, akik pestissel sújtott kikötőkből tértek vissza a Közel-Keletről. A 20. század elején pedig itt különítették el a máltai kolerajárvány betegeit is. A kórháztól nem messze, a sziget talán legmagasabb pontján áll egy fallal körülvett temető, ahol az egykori fertőzések áldozatai nyugszanak – szerencsére elég kevesen. Az ápoltak túlnyomó többsége ugyanis egészségesen térhetett haza.

Séta Cominón

A kórház a világháború óta elhagyatottan áll, és az épületet lassan kezdi visszahódítani a természetes élővilág. A gazzal benőtt falak tökéletesen beleillenek a sziget vadregényes szépségébe. Comino amúgy tavasszal mutatja a legszebb arcát: ilyenkor gazdag növényzet borítja, melynek túlnyomó része nyár elejére sajnos teljesen kiég. Jellemző növénye a vidéknek az édeskömény, a mediterrán konyhák egyik népszerű alapanyaga.

A sziget igazi vonzerejét persze nem a növényzet, hanem a sziklás tengerpartok és a valószínűtlenül kék tengeröblök adják, melyek könnyen felfűzhetők egyetlen nem túl megterhelő túraútvonalra. A séta során szerencsére nemigen találkozni másik turistával, és végig pazar kilátás nyílik Málta és Gozo tájaira, településeire.