Erdély - igaz mese gyerekeknek és felnőtteknek dicső múltról és reményteli jövőről. Valódi kaland a jelenben a természeti szépségekre, a kulturális élményekre, a házias ízekre, a jó szóra, a szíves vendéglátásra vágyóknak.

A hosszú, fárasztó utazásért kárpótol a másnap reggeli ébredés. Csíkborzsova faluszéli kis házának kertjéből körbenézve nemcsak a távolba tekintő szem pihenhet meg a mezőkön és a havasokon. A csend és a nyugalom az időtlenség boldog érzetét kelti és messzire űzi a hétköznapok nyomasztó gondjait.

Csíkszeredában érdemes meglátogatni a Mikó várat. A település legrégebbi épülete ad otthont a Csíki Székely Múzeumnak, melynek állandó kiállításai közül a várostörténeti a gyerekeket is képes lekötni. Bevásárolhatunk az idén megújult szeredai piacon, a hatalmas szemű, mézédes cseresznyét 12 lejért, az érett sárgabarackot 7-8 lejért kínálják a moldvai árusok. A Nyárád-mentéről érkezett magyar gazdák nagy méretű paradicsomot, paprikát, hagymát és leveszöldséget árulnak. A csarnokban juhtúrót és sajtot, valamint kovászos, pityókás kenyeret kapunk.

S ha már a gyomrunknál tartunk. Erdélyi csorba, paraszt csorba, növendék csorba, zöldséges csorba. Ahány ház, ahány étterem, annyi készítési mód. Mi a tárkonyos változatot szerettük legjobban. Gasztronómiai bakancslistánkon pipa került az ordás puliszka mellé is. Finomnak és laktatónak bizonyult, akárcsak a töltelékes káposzta. Szintén kihagyhatatlan az eredeti kürtőskalács, amit erdei málnás változatban is sikerült megkóstolni.

A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn található Mini Erdély Parkban híres történelmi épületek és középkori várak makettjeit láthatjuk. Már nyitás után is sok a látogató, de több körülöttünk a román szó, mint a magyar. A covid itt így érezteti hatását: kevés az anyaországi vendég, viszont megélénkült a belföldi turizmus, Románia minden részéről érkeznek, de különösen sok a bukaresti jelzésű gépkocsi. Ámulatba ejtő közelről látni Vajdahunyad vagy Déva várának kicsinyített mását, a régi magyar főúri kastélyokat és az erődtemplomokat. A szabadtéri kiállításnak győri vonatkozása is van, ugyanis Németh Hajnal Auróra képző- és iparművész részt vett a makettek készítésében.

A parktól pár száz méterre találjuk a Székelyföld leírását adó XIX. századi író, Orbán Balázs sírját, amihez székelykapuk során át juthatunk föl.

Medvével védett terület – hirdeti a felirat az 50 lejes divatpólón, s valóban Erdélyben, Székelyföldön ma ez a valóság. A barna medve túlszaporodását jelzi ember és vadállat mindennapossá vált találkozása erdőn, legelőn, autóúton, faluban és városban. Ami a helybélieknek rettegést, veszélyt, anyagi károkat, az a turistáknak kíváncsiságot, borzongató izgalmat, valódi kihívást jelent. A mi mackónk a Szent Anna tóhoz vezető út szélén álldogált. Érdeklődve figyelte az autókat, majd leült és modelleket megszégyenítő pózokban várta a fotózást. Másnap pár kilométerrel arrébb, az út túl oldalán feküdt, unottan nézte az előtte elhaladókat. Őt látva nehéz elképzelni az olyan őrjöngő fenevadat, amelyik bizony ottlétünk alatt is emberre támadt.

A Szent Anna tavon csónakázva szinte harapni lehet a levegőt, a csöndet már nem, mert hétvége révén sokan vagyunk. Bár ez semmi, ahhoz a tömeghez képest, ami a Gyilkos-tónál fogad bennünket.

A Békás szorostól a Gyimesekbe vezető erdei út a sok esőtől csak terepjáróval ajánlott, így aztán normál közúton autókázunk az ezeréves határhoz. Visszafelé megállunk a gyimesfelsőloki bobpályánál. Az 1300 méter hosszú pálya 160 méter szintkülönbséget ölel fel. Már a látványért is megéri felülni egy körre, az adrenalinról nem is beszélve.

A világörökség listáján hét erdélyi erődtemplomos falu szerepel, közülük a székelyderzsit és a prázsmárit ejtettük utunkba. Az erdélyi szászokat a magyar királyok telepítették le még a messzi XIII. században. A török, tatár betörésektől tartva templomaikat vastag fallal vették körül, melyeken gyilokjáró és lőrések voltak. Ide rakták az egyes családok az élelmiszerkészleteiket. A több szinten egymás fölé épített szalonnakamrákat fa állványzaton lehetett megközelíteni. Veszély idején beköltözött az egész falu. Prázsmáron 275 ilyen helyiség volt, s a mai napig épségben fennmaradtak. A székelyderzsi kapus néni szerint pedig a helyiek egy része még mindig ott tartja a szalonnáját!

Hazafelé a Maros völgyében vezető utunkat megkoronázza a marosvécsi Kemény-kastély. Bár a gyönyörű reneszánsz épületet idő hiányában most nem tudjuk belülről megnézni, de a vár körüli tölgyligetben megcsodáljuk az Erdélyi Helikon asztalát. A Kemény János által alapított irodalmi szerveződés a két világháború között az erdélyi magyar írókat hozta össze. Ugyancsak itt találjuk Wass Albert sírját.

S hogy ne üres kézzel érkezzünk haza, a csomagtartóban helyet szorítunk néhány kiló áfonyának. A medveveszély, valamint a hűvös idő miatt később érő erdei csemegéhez most nem könnyű hozzájutni, de megéri a keresgélés. Hideg téli napokon bizony jól fog esni a zamatos áfonyaszörp, a pálinkával és fűszerekkel kevert varázsitalról nem is beszélve.