Benkő László komoly betegségéből felépülve változatlan energiával dolgozik az Omega tervezett turnéjának megvalósításán. A koronavírus járvány azonban közbeszólt, az egész szakma nagyon nehéz helyzetbe került. A Testamentum koncertsorozat tervét azonban mégsem adta fel: „ha nem 2020-ban, akkor jövőre folytatjuk a közös zenélést.”

– Az idei koncertturné címe: Testamentum. Szótári jelentése végakarat, a bibliai szóhasználatban pedig szövetség, összefoglalás. Melyik értelmezés járt a fejedben, amikor az idei fellépéssorozatról gondolkodtál?
– A Testamentum koncertturné tulajdonképpen egy folyamat lezárása, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárminek itt lenne a vége. Nem is lehet, hiszen a mi műfajunk egyébként is mindig megújítja önmagát. Ezért aztán nem értek egyet azokkal, akik a számainkat a retróhoz sorolják. Szerintem inkább arról van szó, hogy a dalainkon keresztül a fiatalok ma nyerhetnek visszatekintést egy korábbi korszakba. A zenénk segítségével valamennyit magukba szívnak a korábbi évek hangulatából és annak ellenére, hogy nem voltak a részesei, beépítik és továbbviszik azt az életükbe. A Testamentum ilyen értelemben a régi és az új dalok összefoglalása. Szimbolizálta volna egy szakasz lezárását, de mivel a járvány okozta korlátozások miatt egyelőre nem valósulhatott meg, inkább egy új korszak nyitányát jelzi majd, amikor ismét a közönség elé léphetünk.

Ha túljutunk ezen a jelenlegi nagyon nehéz időszakon új tervekkel kell előállnunk, új meséket kell írnunk, hiszen mindig újabb és újabb gondolatok születnek meg a fejünkben. Mert soha nem lesz vége annak a zenei útkeresésnek, amit közel 60 éve elkezdtünk.

­– Változik a kényszerű szilenciumi időszak miatt a produkció? Egy felújított Testamentum lép a még egyszer sem elhangzott koncertprogram helyébe?
– Természetesen igen. Egyrészt játszani fogjuk a klasszikusokat, hiszen a legtöbben, akik eljönnek a koncertjeinkre, a fiatalságukat szeretnék feleleveníteni. Azt várják, hogy még egyszer átélhessék azokat a boldog pillanatokat, amiket nem lehet megismételni, csak felidézni. Másrészt pedig szeretnénk megosztani a közönséggel az új dalainkat, amik a legutóbbi gondolatainkból születtek.

– Mondhatjuk, hogy a Testamentummal egy új Omega legenda születik?
– Igen, emellett persze próbáljuk levonni a tanulságot az eddig történtekből. Mi már tanultunk a történelemből, ismerjük az emberek hozzáállását. Az új vonal csatlakozik az előző évtizedek felismeréséhez és viszi tovább azt a gondolkodásmódot, amit mindig is hirdettünk. Nagyon fontos, hogy meglegyen a folyamatosság.

– Mi a víziód az Omegával kapcsolatban? Hogy az Omega örök, tehát amíg ki nem esik a kezetekből a hangszer, addig csináljátok? Vagy valamikor mégis lesz egy lezárás?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Mert, amikor az ember valami olyat alkot, amitől felcsillan a szeme, akkor azt folytatni kell. Ha jól csináljuk, abból születnek meg a kiemelkedő, meghatározó slágerek. Amikor leülsz a zongorához és először játszol el egy dalt, akkor még nem tudhatod, hogy klasszikussá válik-e vagy sem. Lehet, hogy ott és akkor izgalmas, időszerű és úgy tűnik, örökérvényű gondolatokat fogalmaz meg, de lehet, hogy időközben más irányba tart a világ. Az később derül ki, hogy csak egy időre épül-e be az emberek emlékezetébe, vagy a halhatatlan zenék közé is bekerül. Ezeket a dalokat nevezik klasszikusnak. De az ilyen sikerek után is menni kell tovább, mert közben rengeteg olyan mindennapi dolog foglalkoztat, amit úgy érzem, köteles vagyok úgy megfogalmazni, hogy az más számára is érthető legyen.

– A koncertekre áprilistól decemberig le voltak foglalva a helyszínek. Úgy tudom, hogy nagyjából 30-40 koncertet kellett lemondani. Hogyan élitek ezt meg?
– A válsághelyzet általános következménye az anyagi kár. Vissza kell adni a jegyek árát, de ezen kívül is millió más probléma keletkezett. Gondoskodnunk kell a már összeszokott, profi technikai csapatról, akik a koncertjeinken biztosítják a hangtechnikát, a fényeket és minden egyebet, mert hiszen már minden le volt szervezve. Ők sem tudnak dolgozni sem velünk, sem mással. Az egész szakma nagyon nehéz helyzetbe került. Ezt túlélni nagyon nehéz feladat lesz.

Ugyanakkor hiszem: a lényeg végső soron az, hogy megyünk tovább, és ha nem 2020-ban, akkor jövőre folytatjuk a közös zenélést.

– Ezek a gondok foglalkoztatnak most mindenkit. Számodra ezek dalban is megfogalmazódnak?
– Igen, hogyan másként. Sokat gondolkozom mostanában például azon, hogy mindenki máshogy éli meg a helyzetet, amibe most a járvány miatt kerültünk. A maga módján most minden ember megszenvedi ezt a periódust. Én közszereplőként kötelességemnek érzem, hogy a közönségemnek jó példát mutassak. Fontos megmutatni, hogy jól viselem a nehézségeket, amivel erőt adhatok az embereknek, hogy túl tudjanak lépni a váratlan körülményeken. Mert hiszen akadályok mindig lesznek, ez az élet természetes velejárója. Másrészt foglalkoztat az is, hogy az emberi tevékenység eredménye mennyire kiszámíthatatlan. Nem láthatjuk előre, hogy pozitív vagy negatív hatása lesz az életünkre. Ráadásul az emberek megosztottak és minden csoport csak a saját igazát próbálja bizonyítani. Nagyon nehéz egy közös célért együtt cselekedni. Nem tudjuk és nem is akarjuk megismerni azt, hogyan gondolkoznak tőlünk keletre, nyugatra, délre vagy északra élők, de még azt sem, hogy a szomszéd házban lakók mit gondolnak. Az új dalokban ezeket a témákat is fel szeretnénk dolgozni.

– Hogyan telnek a mindennapjaid a koronavírus-járvány idején?
– Oda kell figyelnem nagyon: egyrészt az egészségemre, másrészt arra, hogy lelkileg hogyan vészelem át ezt a félelmetes időszakot. Járványok mindig is voltak a történelem során, de korábban nem volt ennyire átlátható a világ. Nem voltak pontos beszámolók arról, hogy hol, hány száz ember halt meg, csak annyit tudtunk, hogy valahol felütötte a fejét egy járvány és az emberek úgy védekeznek, ahogyan tudnak. Hogy aztán az egész helyzet ténylegesen, hogy alakult, az hozzánk már nem jutott el. Most ez egy egészen új, soha nem tapasztalt szituáció, amelyben a média totális tájékoztatást ad az embereknek, egyúttal megmutatja, hogy mekkora a baj. Ez egyrészt akár túlzott félelmet is kelt, másrészt fegyelemre ösztönöz. Nekem különösen nehéz, mivel volt egy komoly betegségem, amit szerencsésen túléltem, és már jól vagyok. A teljes felépülésem után éppen elkezdtünk koncertezni és megszervezni a 2020-as turnét, aminek nagy jelentőséget tulajdonítottunk és ezért is neveztük el Testamentum koncerteknek. A vírus villámcsapásként szólt közbe. Úgyhogy most az a feladatunk, hogy simogassuk az emberek lelkét, hogy ezt az egész helyzetet túléljék, és amikor már végre játszhatunk, ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel rohanjanak a koncertjeinkre, mint eddig.

Benkő László Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, billentyűs, zeneszerző. Zenész karrierjét a nemzetközileg is nagyon magasan jegyzett Benkó Dixiland zongoristájaként kezdte. Érdeklődése azonban 1962-ben a rock-and-roll felé fordult, amikor társaival megalapította az Omegát. Az együttes jelenlegi tagjai közül ő alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban. 1980-ban mutatták be a Planetáriumban az Űroperát, aminek a zenéjét írta, 1982-ben pedig megjelent első szólóalbuma (Lexikon). Az 1990-es évektől szerepelt a Rádiókabaré műsoraiban is, leginkább Ihos Józseffel együtt. 2002-ben alapította meg az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project együttest. 2006-tól rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-től az alakuló szombathelyi Weöres Sándor Színházat zenei vezetőként segítette. 2013-tól rendszeresen fellép a Megapolis tribute együttessel, amivel kizárólag az Omega együttes dalait játsszák.

Forrás: Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Benkő Lászlóval