Magyar közösségi rádióban is műsorvezető Czár László, aki családjával Ausztráliában él. A Győr+ Reggelben ma Orosz Sanyi műsorvezető beszélgetett vele arról az egész világot megdöbbentő környezeti katasztrófáról, amely a kontinensükön zajlik.

Számos híradás jelent már meg az Ausztráliában tomboló tűzvészről és arról, hány emberáldozatot követelt eddig, hányan sérültek meg, vagy ettek földönfutók. Tudjuk, hogy rengeteg tűzoltó dolgozik a végkimerülés határán s azt is, hogy hány millió állat és növény vált a lángok áldozatává. Halljuk, látjuk és olvassuk a híreket, a képeket, ám igazán belegondolni mégsem tudunk abba a tüzes pokolba ami a földrészen tombol. Azt csak az ott élők értik, akik átélik a szörnyűségeket, vagy éppen próbálnak segíteni a viszonylag biztonságosabb területekről embertársaiknak. Szerencsére Czár László és a környezete nincs közvetlen veszélyben, de ahogy mindenki Ausztráliában, őket is érinti a katasztrófa.

„Ennek a helyzetnek szerintem még jó ideig nem lesz vége, hiszen esőre nincs kilátás és a tűzoltóságnak nincsen akkora kapacitás – kezdte Orosz Sanyi érdeklődésére Czár László, akik ahogy mindenki a világon reménykedik, hogy hamarosan jóra fordulnak a történések. – Igaz, hogy már az állam is felébredt a mélyalvásból, s végre már a hadsereget is bevetette, ami sokat jelent. Nem tudjuk mikor lesz vége ennek.”

Czár Lászlóék egyébként Dél-Ausztráliában, Adelaide-ben laknak, s ahogy fogalmazott, arrafelé szerencsére nincsen olyan nagy vészhelyzet, viszont állandó készültség igen. Ahogy mesélt, azért őket sem kímélik teljesen a kisebb-nagyobb tüzek, s sajnos már arrafelé is szedett áldozatokat.

„Itt mellettünk van egy kis sziget, annak sajnos a 30 százaléka odalett, házakkal, állat- és növényvilággal együtt. A várost körülölelő helyekben is volt körülbelül egy hónapja óriási tűz, akkor ketten életüket vesztették és tizennyolc hát vált a lángok martalékává.”

A nagy tragédia viszont Sydney környékén, a keleti partoknál és a déli partokon, Victoriában van, ott tízezreket kellett kitelepíteni.

„Minden évben van bozóttűz Ausztráliában. Augusztus óta mindig lehet hallani róluk. Ezek viszont most annyira túlnőtték magukat, hogy kontrollálatlanná váltak. – fogalmazott az ausztrália magyar rádiós.

László arról is beszélt, hogy ők is hallották azokat a világon végigsöprő híreket, miszerint környezetvédő aktivisták tehetnek a pusztító tűzvészről, ám az okokat ő ennél sokkal összetettebbként fogalmazza meg.

„Nagyon sok összetevője van ennek a mostani helyzetnek – folytatta Laci. Ám abból kell kiindulni, hogy ez a világ legszárazabb kontinense, nagyon kevés eső esik. A klímaváltozásnak köszönhetően évről-évre még melegebb lesznek a nyarak. De valóban igaz, hogy a környezetvédelemnek is van hozzá köze, bár furcsa ezt így hallani. Itt Ausztráliában van egy több ezredéves szokás, amit az őslakosok is alkalmaztak már. Ez az avar égetés, ami azért kellett, hogy a nagyobb tüzekét megelőzzék. Ezeket azonban évekkel ezelőtt megszüntették. Hogy hogyan és miért, ebbe én nem annyira látok bele, de abban mindenesetre volt logika, hogy ha leégeted az avart, akkor nem ég le a lombkorona. Eddig működött, de a környezetvédelemre való hivatkozással megszüntették. Továbbá a kontinens belsejében lévő víztározókat is beszüntették, mondván, hogy az nem természetes. Ez is egy faktor, ami közrejátszott a mostani tragédiában.”

A magyar rádiós a szándékos gyújtogatásokról sem hallgatott, a tüzeket okozó emberek nagy részét a hatóságok egyébként már elfogták. Szóba került még az is, hogy a már lobogó tüzek viharokat generálnak, amiben eső nincs, viszont villámlás annál inkább, ami további veszélyforrás: ahol becsap, azonnal tüzet okoz.

„A tűzoltók 70 százaléka csupán önkéntesként dolgozik, ők nem fizetett alkalmazottak, s szinte fel sem fogható méretű területről beszélünk. Nagyon sok az összetevője ennek most tényleg.”

Orosz Sanyi kérdésére arról is beszélt, hogy tényleg igaz a mondás: a bajban ismerni meg igazán az embert, hiszen ahogy fogalmazott: nagyon jó látni, hogy mindenkit komolyan foglalkoztat a katasztrófa, mernek róla beszélni, s óriási az összefogás, az adakozás és a segíteni akarás. Főleg, – mert bár ők jelenleg biztonságban vannak – a reggelek még általában 33 fokosak, a délutánok pedig elérik a negyvenet vagy az afölötti hőmérsékletet.

„Arra is biztatják a lakosokat, hogy kezdjék el újra használni azokat a városokat, amelyek már biztonságosak. Tankoljanak ott, vagy vásároljanak be ott, esetleg üljenek be egy-egy étterembe, kávézóba. Segítsék újra fellendíteni az életet, segítsenek felébredni a sokkból.

Pont tegnapelőtt jelent meg egy fotó, hogy az egyik eukaliptusz fa amelyiknek a kérge elégett, már elkezdett rügyezni. A természet tehát regenerálódni fog, az már más kérdés, hogy az emberek hogyan dolgozzák fel azt, ami körülöttük zajlott és zajlik. Több, mint 500 millió állat elpusztult, s ez valami hihetetlen szám.”

Szó esett arról is, hogy az internet és a mobilszolgáltatásokban szerencsére nem voltak kimaradások, s most már az információ áramlás is gyorsabb és részletesebb. A kormányzat applikációkat hozott létre, amelyek azonnal jelzik, ha valahol bozóttűz gyúlna.

„A katonaság is beszállt, háromezer katonával, így azért sokkal hatékonyabban zajlanak már a mentési és a helyreállítási munkák. Tény, hogy voltak olyan helyszínek ahol leolvadtak az adótornyok, a tűznek köszönhetőn. Ott maradt a szokásos szájról-szájra terjedő hírek, de erről bővebbet nem tudok, mert én nem voltam a nagy tüzet környékén. Itt nálunk szerencsére semmilyen fennakadás nem volt még.”

S hogy mikor lesz ennek az egész rémálomnak vége? Czár László már a beszélgetés elején elmondta, hogy szerinte még nagyon messze a felébredés, s most sincs más véleményen, sőt őszintén azt is hozzáteszi: nagyon laikus ebben a témában, egy szakértő biztos pontosabban tudna fogalmazni.

„Bár lehet, hogy most a szakemberek sem tudnak semmi konkrétat mondani. Nyár közepén vagyunk, van még pár hónap belőle állandó készültség van. Aktív tüzek vannak most is, szerintem még hónapokig kitart ez az állapot. Esőre lenne nagyon szükség, legalább 200 milliliter – sóhajtott nagyot László, majd azt is hozzátette: nagyon jó érzés nekik, hogy innen Magyarországról is sokan érdeklődnek s próbálnak segíteni.

Online szerkesztő: Havassy Anna Katalin