Az Európai Unióban a nők átlagosan még mindig 16 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Lassú ugyan, de kismértékű javulás mutatkozik a nemek közötti bérszakadék felszámolásában.

A nők – férfi munkatársaikkal összehasonlítva – több munkaterületen nem kapnak ugyanannyi fizetést ugyanazért a munkáért. A bérszakadék mögött több tényező húzódik meg: a nők gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, nehezebben kerülnek vezető pozíciókba, olyan ágazatokban dolgoznak, ahol alacsonyabbak a fizetések, és gyakran rájuk hárulnak a családtagok gondozásával és a házimunkával járó feladatok.

A nemek közötti egyenlőség egyike azon alapvető értékeknek, amelyekre az Európai Unió épül. Ám ez a munka világában nem érvényesül minden területen. Az EU-ban a nők a gazdaság minden területén átlagosan óránként 16 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál. A változások jelenlegi ütemével számolva, ez a különbség csak a következő évezredben szűnhet meg. Hiába rögzítik immár hatvan éve az egyenlő díjazás elvét az európai szerződések, a nők Európa-szerte még mindig nem tapasztalják ennek érvényesülését a mindennapi életükben. Az európai nők, férfi kollégáikkal összevetve, még most is két hónapot ingyen dolgoznak, és a helyzet nem javul elég gyorsan.

Dr. Eisingerné dr. Balassa Boglárka, a Széchenyi István Egyetem Marketing és Menedzsment Tanszék egyetemi adjunktusa a kutatásokat elemezve elmondta, az egyenlő bérezés igényéről akkortól beszélhetünk, amikor a nők már nem csak otthon dolgoztak a háztartásban és foglalkoztak a gyerekneveléssel, hanem munkavállalóként jelentek meg a társadalomban. Nehéz gyors változást elérni a béreket illetően a tradíciók miatt, de a világ gyorsan változik és az egyenlő bérezés területén jelentős lépésekről beszélhetünk a gátak feloldásában.

Felmérések bizonyítják, hogy a munkavállalók 90 százaléka helyteleníti és elfogadhatatlannak tartja a nők és férfiak közötti bérszakadék meglétét.

A nők egyes ágazatokban – így az építőipar, a gyártás, a közlekedés, a tudomány területén – kevésbé reprezentáltak. A férfiak pedig ritkán lépnek be az európai társadalom és gazdaság szempontjából kulcsfontosságú munkaterületekre, mint az oktatás, az ápolás és az egészségügyi gondozói szakmák. Elmondható, hogy nőspecifikus szakmák mindig voltak és lesznek is, de ma már számos sikeres kezdeményezés bátorítja a nőket arra, hogy belépjenek a férfiak által dominált ágazatokba. Képzések, projektek, más országokban vagy régiókban bevált gyakorlatok segítik az oktatás és a munkaerőpiac terén fennálló szegregáció kezelését. Cél az is, hogy egyre több nő kapjon munkalehetőséget és egyenlő fizetést a természettudományi, a technológiai, a műszaki tudományok területén.

Sztereotípiák állnak fenn a nemek társadalomban betöltött szerepéről, és arra vonatkozóan is, hogy a nők részt vegyenek-e a munkaerőpiacon vagy maradjanak otthon.

Ez a nemek közötti bérszakadék egyik alapvető oka. A háztartásban, gyermeknevelésben eltöltött időben a nők többször szakítják meg szakmai előmenetelüket, munkavállalásukat, és nem tudnak olyan tapasztalatot szerezni ez idő alatt, amely munkával töltött életszakaszukban segítené őket. A rugalmas munkafeltételek (ideértve a rugalmas munkaidőt, a csökkentett munkaidőt és a távmunkát) értékét kellene jobban felismerni a nők és a férfiak esetében egyaránt, és azokat nem a munkáltatóknál felmerülő költségnek kell tekinteni. Mivel a karrier- és iskolaválasztás viszonylag korai életszakaszban történik, már a pályaorientációban is lehetőséget kell kínálni a munkaerőpiaci szegregáció kezelésére.

„Sok nőben felmerül a kérdés, vajon képes vagyok rá, meg tudom csinálni, kereshetek-e én is annyit, mint férfi kollégáim? A magabiztossággal tehetünk a nemi sztereotípiák ledöntéséért és azzal, hogy kiállunk magunkért, vagyis bizonyítjuk, hogy alkalmasak vagyunk az elvégzendő munkára. A proaktivitást is kiemeli, amely előrelátó cselekvést, önmagunkért és másokért való felelősségvállalást jelent. Vagyis az egyik legértékesebb tulajdonságot, amely a minőségi munka és a fejlődés alapja. Ha proaktív vagyok, könnyebben juthatok előre, és sikeresebb lehetek a munkában” – összegzi az egyetemi adjunktus, hogyan és mit tehetünk nőként magunk is a munkaerőpiacon a nemek közötti különbségek csökkentése érdekében.