Az olaj után a divat a második legszennyezőbb iparág a világon. Egy póló előállításához 2700 liter vízre van szükség, és akkor még nem beszéltünk a vegyszeres szennyezésekről, és a légkörbe jutó üvegházhatású gázokról. Egy másik adat szerint négyszáz százalékkal több ruhát vásárolunk, mint húsz évvel ezelőtt, gyakran teljesen feleslegesen – hangzott el a köztévé műsorában.

„Az etikus divat az a része a gyártásnak, a gyártási körülményeknek, amely figyelembe veszi minden egyes alkalmazottnak a munkakörülményeit. A ruhaipar gyártási körülményei kifejezetten embertelen módon működnek főképp a fast fashion világában, ezért tudjuk olyan olcsón megvenni a fast fashion ruhadarabokat” – mondta el Vetlényi Alma divattervező, az etikus divat egyik hazai elkötelezettje.

Vetlényi Almát az esztétikai tulajdonságokon és az etikus magatartáson kívül a környezet fenntarthatósága is inspirálja a tervezéskor. Mivel a divatipar a második legszennyezőbb iparág, ezért nagy hangsúlyt fektet az alapanyagokra: természetes anyagokat használ, melyek eldobás után képesek lebomlani, illetve zéró szabászati maradékkal dolgozik.

A fast fashion irányzat és a fogyasztói magatartás következtében óriási a túltermelés a piacon: egymillió tonna megunt textil kerül a hulladéklerakókba a világon hetente.

A ruhák tömeges előállítása vagy épp a felesleg megsemmisítése, elégetése hatalmas környezetszennyezéssel jár, lebomlása kétszáz évig tart.

A fenntarthatóság további eleme, hogy Vetlényi Alma hosszú távra tervez.

„Úgy kezdtem el a tervezést, hogy mindenképp szerettem volna olyan ruhadarabokat létrehozni, ami több generáció számára is hordható, több generáció tagjai is megtalálják azokat a darabokat, amiket be tudnak építeni hosszú távra a ruhatárukba” – fejtette ki a divattervező.

Szintén a fenntarthatóság megszállottja a zérómaradék-divattervező László Edina, aki ruhaipari maradékokból dolgozik, kizárólag természetes anyagokat felhasználva, még a színezés során is. Édesanyaként élharcosa az etikus divat irányzatának, ő maga is azon dolgozik, hogy a fast fashion világában alkalmazott gyerekmunkát fel lehessen számolni.

A divatipar környezetszennyező hatása megkerülhetetlen, ott van a vizekben, a levegőben, a hulladéklerakókban.

Egy méter pamut előállításához több ezer liter vizet használnak el,
ami a festés és tisztítás után sokszor szennyezetten kerül vissza a környezetbe. A fast fashion diktálta tempó és irány ellen azonban egyre nagyobb csoportokban lépnek fel az etikus és fenntartható dizájnerek, tervezők. Divatot teremtenek az újrahasznosításból: munkájuknak köszönhetően válik trendivé a környezetvédelem és stílusossá az etikus magatartás.