Ha azt kérdeznék tőlem, mit szeretek legjobban ebben a kedves székely városban, hirtelen nem is tudnám, hol kezdjem a felsorolást.

Szeretem a megérkezést; a Tolvajos-hágón átérve, a Hargita fenyői közül kibukkanva megpillantani Szeredát. Szeretek nagyokat harapni a friss levegőből, beszívni az erdők illatát. Szeretem borvízforrásait, az óriási parkját, a Mikó-várat, ahol mindig vár valami új felfedeznivaló. Láttam itt már Csontváry-életműtárlatot és remekül megrendezett várostörténeti kiállítást. Jó dolog kimenni a piacra, ahol moldvai asszonyok és székely gazdák zöldségei között válogathatok, s mindig akad házi sajt és friss orda, az eredeti kürtős kalácsról nem is beszélve. Jó sétálni a hangulatos Petőfi utcában, pihenésképpen kávézgatni vagy meginni egy hideg „tiltottat.”

Szeretek végigmenni a hosszú Szék úton, aminek a végén ott magasodik a csíksomlyói kegytemplom a Szűzanya, Babba Mária csodatévő szobrával. Innét indul pünkösd szombatján a búcsús menet a Nagy-Somlyó hegy nyergébe, a szabadtéri Hármas-oltárhoz.

S a barátságos, életrevaló, jó humorú csíkszeredaiakról nem is szóltam. Pedig velük kellett volna kezdenem.

Csíkszereda a legújabb testvér