Szombaton este zárta idei, rekord látogatószámot hozó koncertszezonját a Budapest Park egy teltházas Quimby varázslattal. Az idén 10 éves szórakozóhely és kulturális komplexum programjaira közel 610 000 látogató volt kíváncsi. – a zene.hu beszámolója a budapesti koncertről.

A Quimby 2019 vége óta nem koncertezett, csak a Plusz-mínusz formációban léptek fel kétszer 2021-ben. (Ez azt jelentette, hogy a frontember Kiss Tibi helyett más magyar zenekarokból ismert énekesek énekelték el a kedvenc Quimby számaikat.) A nagy szünet oka az volt, mint írták 2020 nyarán, hogy Kiss Tibi a 2019-es év végére teljesen kimerült és terápiára kellett vonulnia a teljes felépülése érdekében. Nagyon drukkoltunk neki, reméltük, hogy lesz visszatérés.

Ez szép lassan, fokozatosan meg is történt: első fellépése meglepetés volt mindenkinek, egy Budapest Báros koncerten jelent meg szintén a Budapest Parkban, igencsak megríkatva ezzel zenésztársai és a közönség egy részét. Ezután idén tavasszal már fellépet az Aranyakord formációjával, és legnagyobb örömünkre meghirdették októberre a Quimby visszatérését is. A koncert előtt adtak már egy „főpróba” koncertet szerdán az Akvárium klubban, erre is lehetett jegyet venni, de erről sajnos lemaradtunk. Viszont a szombatról nem.

A teltház jelezte, hogy nagyon sokan várták már ezt a pillanatot. Az időjárás ismét kegyes volt hozzánk, a kora esti esőnek már csak a tócsái maradtak, és az idő sem hűlt le nagyon. Az előzenekarról lemaradtunk, pedig nagyon érdekelt volna, de koncert előtt még a Könyvfesztiválon volt jelenésünk egy dedikáláson. (Aron András & the Black Circle Orchestra játszott a Quimby előtt.) A koncert nyolckor el is kezdődött, és tartott is majdnem tízig. Eljátszottak úgy egy 24 számos válogatást, hogy simán össze tudnék rakni az el nem játszott kedvenceimből még egy ugyanilyen hosszú listát, viszont egy szemernyi hiányérzetem sem volt. Olyan jól válogattak a régmúltjukból és a közelmúltból, hogy egy nagyon kerek koncert lett belőle. A plusz szaxofonos és gitáros nagyon jó ötlet volt – eredetileg is szaxofon volt a Quimby-ben Kárpáti József/Dodi trombitás csatlakozása előtt. A gitáros pedig Vastag Gábor volt az Aranyakkord-ból, illetve a Kutya Vacsorájából.

A koncert jól szólt, bár egy kicsit halk volt. Embert próbáló feladat volt előrejutni, de az első számokat a nézőtér elejéről, a kivetítő alól hallgattuk. Billy Idolon maradtunk végig elől, és nagyon nem szólt jól, ez egy kicsit jobb volt ugyan, de nem az igazi. Így a 3. számot, a Hol volt, hol nem voltot már egy kicsit hátrébbról élveztük, onnan már majdnem töklétesen szólt, csak a hangerővel volt egy kis problémám. Szeretem, ha a koncerteken üt a zene, ahogy Bob Marley is jól megmondta: „One good thing about music – when it hits, you feel no pain… ” Jövőre az új hangosítást – ami egyébként nagyon jól is tud szólni – egy kicsit jobban be kell hangolni a teltházas koncerteken/re.

Igazi örömzenét hallottunk, néha nem igazán tudtam eldönteni, hogy ki örül jobban kinek, a zenekar a közönségnek, vagy a közönség a zenekarnak, de ez így teljesen rendben volt. Valami ilyesmiben reménykedtem titkon, jó, hogy nem kellett csalódnom. Volt a Libidó, a Halleluja, a Legyen Vörös és még sok kedvenc. Számomra kellemes „újdonság” volt a Ganxta feldolgozás, ez valahogy eddig nekem kimaradt (Hasta la Ganxsta). (Egyébként az elhangzott dalok pontos listája megtalálható a setlist.fm-en.) A befejezés pedig zseniálisra sikerült:

“Köszönjük, hogy vagytok nekünk, de mi most már megyünk…de úgy, hogy maradunk.”

Forrás: Aretuska/Zene.hu
Fotó: Petró Adri