Barcelona, 1992. Ez volt az az első olyan olimpia amikor már az egész világ által csodált amerikai profi kosárlabdázók is ott lehettek a válogatottjukban az ötkarikás játékokon, és kétség sem férhet hozzá, az NBA-csillagai ellopták a showt mindenki elől. Barcelonában a legtöbb hír Michael Jordanékról szól, szinte minden lépésüket követhették az emberek pedig még se internet, se közösségi média nem létezett. A barátaimmal 12-13 évesek voltunk akkor, - és amellett, hogy rajongtunk a magyar sportolókért, Egerszegiért, Darnyiért, de mindenki előtt a vagány, csibész birkózóért Farkas Petiért - néztük az amerikaiak összes meccsét a tévében. Számunkra egy csoda, így egy csapatba bepakolva Jordan, és Pippen mellett Karl Malone, Patrick Ewing, David Robinson, Clyde Drexler, Chris Mullin, John Stockton, az akkor már HIV-fertőzött és tulajdonképpen visszavonult volt Magic Johnson, és az én két nagy kedvencem Charles Barkley, valamint a derékfájdalmai miatt legtöbbször csak a pálya szélén hason fekvő Larry Bird.
A legendás edző Chuck Daly még azt a gesztust is megengedhette magának, hogy tizenkettedik kerettagnak egy egyetemistát Christian Laettnert hívta meg a világsztárok mellé. Úgy vonultak be ők a történelembe mint a Dream Team, az Álomcsapat, amely utánozhatatlan, megismételhetetlen, minden idők legjobb kosárlabdacsapata, de talán bármely sportban a valaha összeállított legjobb gárda. Persze az amerikaiak ezt követően minden egyes válogatottjukat így hívták olimpián, világbajnokságon. Volt Dream Team I., II, III., és ki tudja meddig folytatódott ez a sor. Akadtak közöttük elképesztő kosarasokból álló válogatottak, amelyek simán nyertek bármit, és olyanok is amelyek csúfosan leszerepeltek. De az biztos, hogy azóta a profik is olimpiát akarnak nyerni, és a fárasztó szezon után óriási harc folyik a válogatottba kerülésért.
Már a párizsi játékok előtt sokat cikkeztek arról, hogyan áll majd össze az amerikai csapat, teljesen átalakul-e a tavalyi vb-n kudarcot vallott fiatal társaság. A végeredményt ismerjük, elképesztő névsort tettek le az asztalra. A teljesség igénye nélkül, itt van Párizsban Derrick White, Anthony Edwards, Anthony Davis, de a legfontosabb, hogy olyan veterán szupersztárok is eljöttek, akiket valószínűleg utoljára láthatunk világversenyen játszani. Bajnok akar lenni ebben a csapatban a 39 éves LeBron James, a liga örökös pontkirálya és négyszeres bajnoka, és két 36 éves legenda az eddig még olimpián nem járt Stephen Curry és a negyedik aranyára hajtó Kevin Durant. A hab a tortán, de inkább a koktélcseresznye a hab tetején, hogy ők először játszanak így együtt, és ez a hármas legalább akkora szenzáció, mint ’92-ben Jordan, Magic Johnson és Larry Bird triója.
A nézők megőrülnek ezekért a játékosokért. Már a csoportmeccsek során Lille-ben sem lehetett egy gombostűt sem le ejteni a csarnokban annyian voltak, és most az egyenes kieséses szakasz első meccsén, a brazilok elleni találkozójukon is ez volt a helyzet. A Bercy Aréna fullon, LeBronék pedig élvezik a szurkolók rajongását, és persze úgy kosaraznak, ahogy senki más. Laza edzőmeccs nekik a brazil válogatott, de sportszerűen viselkednek, nem nagyképűek, és simán nyernek, majd jutnak a legjobb négy közé.
Ami számomra meglepetés volt, hogy ezek a megközelíthetetlen világsztárok a meccs után egytől egyig lesétálnak az interjúzónába az újságírók közé, és beszélgetnek velük. Óriási tömeg veszi körül őket, de LeBron is nyilatkozik vagy öt-hat percet, válaszol a kérdésekre, aztán mosolyogva elnézést kér és siet tovább. Derrick White még néhány poént is bedob a többieknek, Kevin Durant pedig úgy próbál elslisszolni a mikrofonok előtt, hogy a vizeskulacsából elkezdi a csapattársait öntözni. Durant egyébként eltette magának a meccs labdáját, hiszen ezen a mérkőzésen ő lett az USA válogatottjának történetében a legtöbb pontot szerző játékos. Anthony Davis annyira sztoriban van, hogy az értük siető stábtagok is alig bírják rávenni, sietni kéne. Láthatóan élvezik az olimpiát, ahol még a terveik szerint két meccs vár rájuk és arannyal a nyakukban távoznak.
Az amerikai sportolókat kabalaként erre a mérkőzésre is elkísérő rapper, Snoop Dogg támogatására minden eddiginél nagyobb szüksége lesz a legújabb Dream Teamnek ez elődöntőben, hiszen Luka Jokicsék más kategóriát képviselnek, mint a brazil kosarasok.