Antal Judit mentálhigiénés szaktanácsadó, közoktatási szakértő szerint a legnagyobb és egyben legcsodálatosabb feladat egy szülő számára, hogy megismerje és megértse gyermekét, és támogassa őt abban, hogy a lehető legjobb önmagává váljon.

Minden szülőben felmerül, hogyan tudná eredményesen segíteni gyermekét?

Mindenki egy egyedi csoda, a szülőknek meg kell ismerniük és érteniük az egyediségében rejlő mozgatórugókat ahhoz, hogy bátorítani, bizalmat adva segíteni tudják gyermeküket abban, hogy a személyiségük kibontakozhasson. A gyermek egészséges énképének alapozásához a család két dologgal járulhat hozzá: a feltétel nélküli szeretettel és a renddel (biztonság, kiszámíthatóság). Ennek hatására a gyermek reálisan látja és elfogadja magát. Ez alapján bízik önmagában, képes lesz másokat elfogadni és bízni másokban, tud célokat kitűzni maga elé és küzdeni értük.

Milyen szülői attitűddel érhetjük ezt el?

A neveléshez szükség van szülői tekintélyre, ami személyes jó mintából, odafigyelésből, bizalomból és bátorításból épül fel. Az erőszakos vagy közömbös szülői attitűd éppúgy káros, mint a „majomszeretet”, hiszen ezeknek a középpontjában jellemzően a szülő hangulata, önkényessége áll. A szeretetteljes, tudatos szülői attitűd segíti a gyermeket, hogy megismerje és elfogadja önmagát, és ne másoknak akarjon megfelelni, hanem az önfejlesztésben köteleződjön el. Az objektív, pozitív énkép megalapozza a gyermek egész életét, belső kapaszkodói lesznek, egészséges önbizalma, önérvényesítése és együttműködése alakulhat. Így a külső hatások kevesebb eséllyel tudják rossz irányba elvinni.

Milyen külső hatásokra gondol?

A világunk tele van kísértésekkel, veszélyekkel. Például a tévéreklámok közben a gyermek felkapja a fejét a színes, hangos, dallamos üzenetre, és az hat a gondolkodására, viselkedésére. Arra kap biztatást, hogy ne támaszkodjon saját erőforrásaira, hanem követelőzzön vagy vásároljon, mert a megoldás csak kívülről jöhet, „jár neki”, és gyorsan, mert „nincs idő a fájdalomra”. Nem csoda, ha egyre több gyermek keresi különböző szerekben, tevékenységekben a boldogságot.

A függőségekben boldogságra talál a gyermek?

A függőség rövid távon örömöt, de hosszú távon fizikai és lelki problémákat okoz. A szenvedője előbb-utóbb elveszíti az irányítást a saját élete felett. Nem befelé figyel, nem tud a saját értékrendje szerint élni, belső kapaszkodóira támaszkodva kreatív megoldásokat találni.

Gyakran kérdezik a szülők, hogy mit csináljanak a gyerekkel, ha csak a számítógép érdekli, de idejük nincs vele foglalkozni. A gyermekkel töltött minőségi idő, minden perce sokszorosan térül. Akivel többet törődnek, annak egészségesebb lesz az énképe, önbizalma, nyitottabb lesz a világra, és könnyebben tanul. Ha a szülőnek nincs ideje törődni a gyermekével, akkor a szülő is sodródik az árral. Így nem lesz a családban biztonság, szeretet, csak egyre több probléma.

Megállíthatja a gyermeket az érvelés, vagy a jutalmazás, büntetés módszere?

A jutalmazás-büntetés külső kontrollos személyiséget alakít, nem építi az önkontrollt, önfegyelmet. Aki mindig másoknak akar megfelelni, nem lesz boldog. A fegyelmező prédikációnál sokkal erősebb hatása van a szülő viselkedésének. Ha a szülő nem képviseli mindazt, amit elvár, akkor nem lesz tekintélye. Ha a gyermek nem látja boldognak a szüleit, akkor miért követné? Ha nem tud jó mintát követni, akkor merre fog tartani?

Sokan azt mondják, hogy a gyerekükért dolgoznak…

Valóban, sok szülő mindent meg akar adni a gyerekének, ezért dolgozik éjjel-nappal. Így egyre több gyereknek van márkás ruhája, okostelefonja, tabletje, de egyre kevesebbnek van valódi, megölelhető, mosolygós szülője.

Ez hozzájárul, hogy a gyermekek függőségekbe meneküljenek?

A teljesítményeket hajszolva az embereknek önmagukra sincs idejük, nemhogy a családtagjaikra. A törődés, bátorítás, a szeretet hiánya miatt a gyerekek egyre kevésbé érezhetik azt, hogy ők jók és képesek a boldogságra. Reménytelennek érezhetik azt, hogy a szüleik és a saját életük javulhat. Ezért vonzóvá válik a virtuális világ, amiben a gyermek örömforrást találhat, és azt érezheti, hogy legalább azt ő irányítja.

Visszafordítható ez a folyamat?

Mondogathatjuk, hogy nem veszíthetjük el a munkánkat, kell a pénz, de ne ámítsuk önmagunkat. A gyerekek gyorsan felnőnek, a lehetőségek elillannak. Kívülről nem várhatunk változást. Olyan családi működést kell megvalósítanunk, amelyben a gyermekek fontosnak és szerethetőnek érzik magukat, ahol bizalommal és bátorítással, jó mintákon keresztül sajátíthatják el a helyes értékrendet, az önálló gondolkodást és cselekvést.

Adhatunk a szülőknek jó praktikákat?

Nem léteznek a gyermek vagy a szülő ismerete nélküli gyors megoldások. Ami az egyikünknek jutalom, az a másikunknak büntetés. A gyökeres megoldásokban, az elkötelezett szülői attitűdben, az őszinte, nyílt kommunikációban hiszek.

A legnagyobb ajándék, amit a család adhat: az elfogadás, a szeretetet, a menedék, a támogatás és a bátorítás.

Nem kell eltiltani a gyerekeket a modern technikai eszközöktől, de ne hagyjuk, hogy azok fogságába kerüljenek. Társasozzunk, kiránduljunk, a gyerekekkel együtt találjunk ki és szervezzünk közös, felejthetetlen élményeket. Legyen mindenkinek fontos, személyre szabott szerepe. Figyeljünk egymásra, törődjünk egymással, hogy feltöltődhessünk, megerősödhessünk önmagunkban, képesek legyünk érzelmeinket és gondolatainkat irányítani, és felvérteződjünk a kísértésekkel szemben. Lehet, hogy sokan gyors megoldásokat várnak tőlem, amivel folytathatják megszokott életüket. De bízom abban, hogy egyre többen ismerik fel, hogy nem a teljesítmény, a hírnév, a pénz hajszolása, vagy a komfortzónánkban való ücsörgés hoz sikert és boldogságot, hanem a jellemünk formálása. Aki változást szeretne, az változzon! Szerető családot kívánok mindenkinek és erőt, hogy ennek érdekében tudatosan cselekedjen!