Kárpátaljai tragédia

Az alkotók mottója: „A lélek a túlvilágon csak akkor nyugszik meg, ha akad a földön valaki, aki élete igazságát kimondja”. (Hamvas Béla)

Dupka György ungvári történész „hét csapással” igazolja: 1944 novemberétől népirtás volt Kárpátalján, a németek és az ott élő magyarok megsemmisítésére. Kollektív bűnös kisebbség váddal „rabszolgaszerző begyűjtés” a szovjetek által elfoglalt országokban mindenhol volt, de a főpróba és a szabályos népirtási szándék Kárpátaljára volt jellemző. Szolzsenyicin meghatározása a kárpátaljai valóságban is tetten érhető.

A filmben vázolt kórkép a nagyhatalmi önkény és arrogancia megrendítő bizonyítéka: a szovjethatalom sakktábláján zajló játék a titkos paktumok kárpátaljai sajátosságait mutatja be. A közép-kelet-európai főpróbát, miközben a túlélők és történészek vissza-visszatérnek a máig érvényes (!!) „kollektív bűnös kisebbség” pecsétjéhez. A kollektív bűnösség vádját egyetlen ukrán kormány sem vonta vissza és erkölcsileg sem rehabilitálta az ártatlanul halálba vitt polgári áldozatokat.

„Elég volt!”- mondja a film egyik szereplője 2017-ben, pedig a film forgatásakor még nem ismerhette az ukrán kormány és parlament forgatókönyvét a tragédia folytatására. Fordulatokban gazdag, és egy felszabadult nemzedék leleplező kutatásaival, üzeneteivel teli, nem hagyományos dokumentumfilm kerül bemutatásra.

A Kárpátaljai tragédia 2017-ben a Göcsej Filmfesztiválon III. helyezést ért el. A filmet Felvidéken, Erdélyben is vetítették, Kárpátalján és Magyarországon több mint ötven városban, településen mutatták be, ahol több mint harmincezer néző látta. A magyarországi Helyi Televíziók Országos Szövetsége támogatásával a film több mint egymillió háztartásba jutott el. A kárpátaljai középiskolákban, az ungvári egyetemen és a beregszászi főiskolán is bemutattuk, amit hosszan tartó beszélgetések követtek. „Ezek a közönségtalálkozók az alkotók kis Oscar-díjai, mert a nézőké a legnagyobb elismerés.”

***

Talán majd a fiatalok – üzeni a film, és őket hívja tanúnak a mai hatalmat megtestesítő 21. század Lucifere is. Valóságos történetre és tragikus tényekre épülő fikciós elemek helyettesítik a túlélők még ma is félelem miatt elmaradó megszólalásait. Az Ember tragédiájából vett idézetek új értelmet kapnak a megváltozott időben és környezetben játszódó kárpátaljai tragédiában. Hatásos a háttérben feltűnő, a hatalmat szimbolizáló eszközök használata, például a rozsdás bicikli, a sakktábla, a hatalom megszemélyesítése vagy a televíziós adás szétkapcsolása. A fikciós jelenetek narrátori szerepet is betöltenek.

Sikeres választás volt a BBC-díjas Kárpátalján élő Vass Tamás vezetőoperatőr, akinek beállításai, kompozíciói meghatározóak a filmben. A kiváló történészi szereplők (Molnár D. Erzsébet, Bognár Zalán, Dupka György és Zubánics László) mellett kiemelendő a Lucifert alakító K. Debreceni Mihály újságíró szerepjátékot nélkülöző, természetes hatalmat és félelmet sugalló alakítása. A film egyik nagy jelenetének szereplői között találjuk az ismert újságírókat, Kulin Zoltánt és Gál Emesét, velük jelenik meg Kacsur András színész is, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója, aki nagyszerűen alakítja epizód szerepét. A film készítőinek figyelme nyomán megszólal Koltai Mária pszichiáter is, aki a transzgenerációs hatásokról beszél, amelyek ott lappanghatnak a családok mindennapjaiban. „Moszkva keze még ma is itt matat…”- mondja egy másik szereplő.

Albert Péter visszafogott, de erőteljes hangján szólal meg Marcsák Gergely, fiatal kárpátaljai költő és dalnok „Örök fogságban” című drámai verse. Előadásával és zenéjével közvetíti az utókornak a szolyvai gyűjtőtáborban talált ismeretlen szerzőtől származó Lágerballada c. verset. Ki kell emelni Darázs Erzsébet nem szokványos filmzenei válogatását, amely ha kell drámájában, vagy éppen egy krimi hangulatának felidézésével segíti a film eljutását a tetőpontig. A rendező, archív filmek hiányában, óriási fotómennyiséget és dokumentumot használt, amelynek összegyűjtésében a beregszászi Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Intézetből Molnár D. Erzsébet segített. Molnár D. István térképei kiválóak a történet helyszínei közötti eligazodásban. A dramaturgia, a kép és a zene összhangja, egysége emeli ki a filmet a hasonló alkotások sorából, és vonja magára a nézők, remélhetőleg a fiatalok figyelmét is.

Sarmaság László festőművész (Győr) a film előszavában mondta: „Szép és szomorú ez a film. Hajduk Márta forgatókönyvíró és rendező művészi hatással készült katartikus alkotásában sikeresen felkelti a szánalom és a félelem érzését a nézőben. Azt a szenvedést, amelyről évtizedeken keresztül tabutémaként hallgattak Kárpátalján is.

A filmet készítették:
Balázs Bulcsú, Bereczky Tamás, Debreceni Mihály, K. Debreceni Mihály, Gál Emese, Hatos Gyula, Kulin Zoltán, Mohl József
Vezető operatőr: Vass Tamás
Zenei szerkesztő: Darázs Erzsébet
Forgatókönyvíró, rendező: Hajduk Márta
Producer: DigiSun Produkcion
A film a Gulág-Gupvi Emlékbizottság pályázati támogatásával jött létre.