Művészet és kultúra a világháborúk árnyékában

DÉLELŐTTI ÜLÉSSZAK 9.00–13.20
Levezető elnök: Szücs György

9.00–9.20
SIPEKI ZOLTÁN (restaurátor, gyűjteményi osztályvezető, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr): Köszöntés, a konferencia megnyitása

9.20–9.50
FŰZFA BALÁZS (irodalomtörténész, egyetemi docens, ELTE Savaria Egyetemi Központ, Szombathely): „Mag hó alatt”. A magyar irodalom a két világháború között

A két világháború közötti magyar irodalom legnagyobbjai sorsukból adódóan sajnos nem kerülhették ki a háború témáját. Ady Endre indítja a sort békevágyó verseivel (Mag hó alatt, Ember az embertelenségben, Krónikás ének 1918-ból stb.), Babits folytatja a Húsvét előttel, de a többiek, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula – hosszabb-rövidebb bizonytalankodás után – mindannyian leteszik voksukat a béke mellett. Ahogyan a prózaíró Móricz Zsigmond is megalkotja az egyik legmegrázóbb háborús novellát, a Szegény embereket. József Attila pedig megírja A Dunánált, minden idők egyik legnagyobb békeversét.

9.50–10.20
RÓKA ENIKŐ (művészettörténész, muzeológus, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár vezetője): A nagy háború – sorozatban

Az előadás az első világháború alatt született grafikai sorozatokat elemzi, rávilágítva a művek keletkezésének körülményeire, funkciójára. A modern háború széttagolt látványa és a grafikai sorozatok gyakorisága közötti összefüggést konkrét példákon mutatja be, felvillantva a műfaji előzményeket is.

10.20–10.50
BALÁZS ESZTER (történész, a Kassák Múzeum NKFI-projektjének vezető kutatója, a Kodolányi János Egyetem Kommunikáció- és médiatudományi tanszékének docense):
Az izmusok a magyar sajtóban (1914-1918)

A korabeli radikális művészeti irányzatok, a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus már az első világháború előtt Budapesten is bemutatkoztak. A háború kitörését követően ezekre a radikális újítást hirdető modern művészeti törekvésekre a tömegsajtó és a művészeti kritika is felfigyelt, de nem annyira művészetként, hanem inkább a háborús ellenfél kultúrájának vetületeként. A francia kubizmus, az olasz futurizmus ebbe a diskurzusba illesztve az ellenség kultúrájának lenyomataként értelmeződött, míg a Nagy Háború első felében Németországban a háborúellenességgel is összekapcsolódó expresszionizmusról inkább nem vettek Magyarországon tudomást. Negatív fogadtatásukba az ellenség gyűlölete éppúgy belejátszott, mint a háborús önvédelem és a hőskultusz követelménye.

10.50–11.00 Szünet

11.00–11.30
PÁPAI EMESE (művészettörténész, főmuzeológus, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr): Történelmi lét – művészi tudat, avagy a „Kárpáti őrség (1914-15)” története

A Kárpátokban folyó orosz–magyar harcoknak emléket állító monumentális iparművészeti alkotás „a magyar honvédség vitézségének és az ország védőpajzsának, a Kárpátoknak művészi apoteózisa” volt. Az első világháború elején készült és az 1930-
as évek elején kiegészített különleges alkotásért Schima A. Bandi iparművész 1932-ben megkapta az aranykoszorús mesteri elismerést. E művészi kvalitásban és koncepcióban egyaránt kivételes, „Budapest második világháborús bombázása közben a Hadtörténeti Múzeumban elpusztult“ alkotás történetének és látványának rekonstruálásához számtalan dokumentum és archív fotó áll rendelkezésünkre. Így a művész által készített archív felvételek és levéltári források mentén meglepően pontos képet alkothatunk első világháborús iparművészetünk e páratlan, megsemmisült darabjáról.

11.30–12.00
CSERHALMI ZOLTÁN (történész, muzeológus, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr): Történelmi idők levelezőlapokon

Schima A. Bandi kiterjedt levelezése kevésbé ismert a nagyközönség előtt. Gyökerei az első világháborúig nyúlnak vissza. A művészen ekkor hatalmasodott el az a fajta történeti dokumentációs kényszer, amelynek során az őt személyében érintő, negatív felhangot kiváltó közéleti eseményeket, visszásságokat megörökítette. Problémaérzékenysége egészen egyedülálló. Az első világégés alatt nagy műgonddal megszerkesztett, részletesen kidolgozott és illusztrált levelezőlapjait az utókornak szánta, amelyek nagy része csodával határos módon kifogástalan állapotban maradt ránk. Ezen levelezőlap-kollekció szépen árnyalja a hivatalos történelemszemlélet által diktált kovácsoltvas alkotásait, sőt e levelezőlapokból következtethetünk a művész mint magánember kritikai gondolkodására. Láthatjuk, hogy a háború végével tetten érhetővé válik az addigi stabil világrend teljes megkérdőjelezése is.

12.00–12.20 „Ne félj hazám…”
Művészet és háborús retorika a két világháború között – kiállításmegnyitó

12.20–13.20 Állófogadás

DÉLUTÁNI ÜLÉSSZAK 13.20–17.00
Levezető elnök: Róka Enikő

13.20–13.50
SZÉKELY ZOLTÁN (történész, művészettörténész, a Hansági Múzeum igazgatója, Mosonmagyaróvár): I. világháborús hősi emlékművek Győr, Moson és Sopron megyékben

Az I. világháborús emlékművek feldolgozása Magyarországon
az 1980-as évek óta tart. Az azóta megjelent tanulmányok
tisztázták az emlékműállítás történeti hátterét, főbb típusait.
Számos részlettanulmány született az egyes településeken,
megyékben felállított emlékek történetéről, digitális adatbázisok készültek. Magyarországon a világháborús emlékművek megítélése mégis problematikus. Gyakori a negatív felhang, amely a monumentumok kétes művészi értékére, a hamis pátoszra és az aktuálpolitikai (irredentizmus) felhasználásukra hivatkozik. Az emlékművek jobb megértése komplex kutatási programot kíván, melyhez az ikonográfiai, ikonológiai, tipológiai vizsgálat éppúgy hozzá tartozik, akárcsak az emlékművek deformálásának, szimbólumaik manipulálásának, esetleg lerombolásának politikai-társadalmi kontextusa.

13.50–14.20
SZÜCS GYÖRGY (művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese): Vérző Magyarország. A mitikus országtest képei

A vesztes világháború következtében szétdarabolt történelmi Magyarország láttató erejű képi ábrázolásai, a vezércikkek frazeológiája, az irredenta mozgalom szóhasználata egy irányba mutatott, s hol a megcsonkított emberi test látványát idézte, hol Jézus szenvedéstörténetének analógiájára utalt. A politikai és etnikai realitásoktól elszakadva sokan reménykedően úgy érezhették, hogy a nemzeti áldozat nagysága és az isteni
igazságszolgáltatás ereje önmagában elégséges ahhoz, hogy a
történelmi Magyarország ismét régi fényében ragyogjon: a bécsi
döntések ezt az illúziót látszottak igazolni.

14.20–14.30 Szünet

14.30–15.00
KATONA ANIKÓ (művészettörténész, muzeológus, a Magyar
Nemzeti Galéria Grafikai osztályának munkatársa, valamint az
ELTE-BTK Művészettörténeti Doktori Iskola doktorandusza):
A háborús plakát

A plakátművészet történetében az első világháború fordulópont:
ekkor jelent meg az állami propaganda, vagyis a politikai plakát az
ellenzék helyett a hatalom fegyverévé vált. Míg Angliában vagy
Amerikában a toborzó plakátok tüzelték a harci kedvet, addig itthon a háborús mondanivaló inkább a hadikölcsönök kampányában jelent meg, illetve a kereskedelmi-, kulturális- vagy akár a filmplakátokon voltak jelen a hazafias üzenetek. Előadásomban a különböző célokkal született plakátok agitációs megoldásait vizsgálom, végül
röviden kitérek arra, hogy ehhez képest mennyire más szerepben
és eszközökkel jelenik meg a plakát a második világháború idején.

15.00–15.30
ÁLDOZÓ ISTVÁN (főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-
Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának igazgatóhelyettese, Győr): Áldozó József művészi pályájának alakulása a két világ-
háború közötti időszakban

Áldozó József 1892. augusztus 10-én született a Sopron vármegyei
Himod községben. Művészi tehetségét az első világháború idején
a hadifogoly-táborban ismerték fel. Pályafutása elején fafaragással
foglalkozott, majd egy kapuvári képkiállítás a festészet irányába
fordította érdeklődését. Ezt követően került Budapestre, Folkmann Arthur Oroszlán utcai iparrajz iskolájába. Az addig autodidakta módon alkotó fiatal művész itt ismerkedett meg Csók Istvánnal, Szüle Péterrel és Rudnay Gyulával. Áldozó József művészi pályája meredeken ívelt felfelé. Az 1920-as években Budapesten élt, 1931-ben azonban visszatért Himodra, ahol a környék grófi és nemesi udvaraiban értékesítette képeit. Áldozó József művészi stílusának alakulására a már említett magyar művészek mellett a híres barbizoni mester, Jean-François Millet gyakorolta a legnagyobb hatást.

15.30–15.40 Szünet

15.40–16.10
SZALAI ZSOLT (fotótáros, esztéta, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr): Dokumentálás és/vagy művészet – Mithay Antal 1914 és 1938 között készített fotográfiái
A pozsonyi születésű, majd az első világháború végén Győrbe menekülő Mithay Antal fotóinak különös értéke, hogy készítője minden esetben rövid, de egzakt jegyzetekkel látta el munkáit. Ezen adatok alapján helyeződnek a fotográfus munkái életrajzi, illetve mikrotörténeti kontextusba. A fényképek tanúsága szerint nemcsak Mithay életének körülményei, hanem a két világháború közötti időszak eseményei, társadalmi, kulturális és sportélete is feltárul, miközben láthatóvá válik az identitást meghatározó terek átalakulása is.

16.10–16.40
PERGER GYULA (néprajzkutató, Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Győr): Trench Art, avagy az emlékez(tet)és művészete

Az első világháború idején a katonák által a lövészárkokban, illetve a hadifogolytáborokban készített emlék- és dísztárgyak nemcsak az egyes személyeket, illetve családjaikat emlékeztették a „nagy időkre”. A háború idején a konfliktuszónákban élő civilek önként, a háborút követően pedig állami támogatás, megrendelés mellett hasznosították újra a Nagy Háború szemétté vált anyagait.
Angliában például a kormány több tonna hadianyagot – főleg fémet értékesített, hogy abból a háborúra emlékeztető ajándéktárgyakat készítsenek. A háborús emléktárgyak egyes típusaiból sokszor az iparművészet szintjére emelt használati- és dísztárgyak bizonyos szempontból megtermékenyítően hatottak, sőt némely esetben meg is határozták az 1920-as, 30-as évek ízlésvilágát.

16.40–17.00 Összegzés, a konferencia lezárása

18.00 Schima A. Bandi emléktábla avatás Jancsifaluban (Zombor u. 44-46.), a művész egykori otthona és műhelye falán.

A konferencia szervezője, a kiállítás kurátora: Pápai Emese művészettörténész