A Győri Atlétikai Club férfi tornászainak vezetőedzője, Szűcs Róbert huszonévesen kezdte az edzői szakmát, és hosszú éveken át nehéz körülmények között, kis iskolai termekben próbált olyan sportolókat kinevelni, akik akár még világversenyeken is képviselhetik Győrt és Magyarországot. A tréner megélt sok felemelő pillanatot és egy olyan tragikus eseményt is, ami után kérdéses volt, hogy egyáltalán folytatja-e a pályafutását. Szűcs Róbert azóta Európa- és világbajnokságra vezette tornászait, majd a munkája megkoronázásaként legtehetségesebb versenyzőjével, Mészáros Krisztoferrel ott lehetett a torna összetett döntőjében a párizsi olimpián.

„Amikor csaknem harminc évvel ezelőtt, 1995-ben elkezdtem edzősködni, azzal a hittel tettem, hogy olimpikonom, olimpiai bajnokom lesz. Huszonkét éves koromban más nem is lehetett volna a célom, de így utólag azt kell mondanom, nem gondoltam, hogy ez az út ennyire nehéz” – kezdte a beszélgetést a Győr+ Média sportos podcastjében, a Spílerben Szűcs Róbert, aki végül azzal a Mészáros Krisztoferrel jutott el az ötkarikás játékokra, aki nála ismerkedett meg a torna alapjaival és azóta is együtt dolgoznak.

„A tornában nincs U21-es és U23-as korosztály, tehát amint 18 éves lesz a versenyző, azonnal a felnőttmezőnyben találja magát, szinte gyerekként. Ez nagyon nagy ugrás, főleg ha még fizikálisan sem fejlett az a sportoló. Mi ezt komolyan átéltük Krisztoferrel, hiszen amikor 2019-ben az elitbe került, tíz kilóval volt könnyebb és 15 centivel alacsonyabb, mint most. Így léptünk be a felnőttkorba és rögtön a legjobbakkal kellett versenyezni” – emlékezett vissza a legnagyobb vízválasztóra, és mérföldkőre a ma már olimpiai kilencedik helyezett tornász mestere, és kiemelte, Mészárost olyan biztos családi háttér segíti, amit nagyon kevesen kapnak meg. „Krisztoferből egy igazi profi sportoló lett mára, az ehhez illő mentalitással. Fizikális tulajdonságai, elhivatottsága és tehetsége mellett fejben nagyon rendben van. Párizsban nagy tornanemzetek legjobbjait utasította maga mögé. Idehaza egy olimpiai kilencedik hely nem mindenkinek hangzik jól, de aki ebben a világban jobban benne van, tudja, hogy ez milyen fantasztikus eredmény” – teszi hozzá az edző.

Szűcs Róbert pályája nem csak sikerekkel volt kikövezve, egy tragikus esemény is beárnyékolta azt tizenhét évvel ezelőtt. 2007. március 25-én a makói diákolimpián talajgyakorlata közben az egyik tornásza, Virágh Zsolt ugrásból rosszul érkezett meg, az egyik nyaki csigolyája kificamodott és elvágta a gerincvelőt. Zsolt egész életére kerekesszékbe kényszerült.

„Az ilyen baleset nagyon ritka a tornasportban, nem tudjuk pontosan az okát a mai napig. Zsolt egy pozitív, erős lelkületű fiatalember, akit a tornászévek megkeményítettek, így most is töretlen hittel éli az életét, csinálja a dolgait, mi pedig próbálunk segíteni neki. Az első gondolatom rögtön a baleset után az volt, hogy nem akarok tovább edzősködni. Másnap csörgött a telefon és Vígh László, a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán edzője hívott, aki a TF-en tanított engem, és annyit mondott, hogy »Mars vissza a terembe!« Mert ezen csak úgy lehet túllépni, ebből kijönni, ha azonnal folytatom. A következő héten már edzőtáborban voltam.”

Szűcs Róbert kiváló válogatott versenyzőiről, Tomcsányi Benedekről, Molnár Botondról és Kardos Botondról is beszélt, hiszen mindannyian érhetnek el szép eredményeket, a legnagyobb álom pedig az, hogy a Los Angeles-i olimpián csapatban is kiharcolja Magyarország a részvételt. Ez akár úgy is alakulhat, hogy az egész társaság győriekből áll majd.