A lelkes kollégáimhoz hasonlóan rendszeres résztvevője vagyok a Kisalföld által szervezett médiavéradásnak. Nagyapám több mint százszoros véradó, s szeretnék én is a nyomdokaiba lépni, tovább vinni odaadását, hisz egy rövid procedúrával, egy kis tűszúrással legalább három életet lehet megmenteni.

A legutóbbi akcióra azonban enyhe nátha miatt nem jutottam el. Furdalt is a lelkiismeret, már terveztem egy Magyar utcai látogatást, de a minap szembejött velem egy felhívás Börcsön, hogy március 13-án véradás lesz a helyi IKSZT-ben. Itt lakom már majdnem három hónapja, így azt gondoltam, egyfajta „beugrónak” is jó lesz ez a program, munka után hazafelé beszaladok, s teljesítem kötelességem. Mondogatják a médiában, hogy a téma az utcán hever. Ha itt szó szerint nem is az utcán, de a börcsi közösségi házban egy megörökítendő kincsre leltem.

Történt ugyanis, hogy a véradás után csábító illatok vezettek ki az udvarra, ahol a szokásos csokoládé és víz mellett igazi „terülj-terülj asztalkám” fogadott. A kedves helyiek frissen sült kolbásszal, kemencében aranybarnára pirult oldalassal, és tartalmától szétrepedt véres hurkával kínáltak.

Nem tudtam ellenállni, és mindegyikből került a tányéromra. Délelőtt sült tepertő, néhány órája betöltött kolbász, húsos szalonna hívogatott: „Kóstolj meg minket, légyszíves!”

Véradás utáni sajátos energiagyűjtésem közben mellém kuporodott a Magyar Vöröskereszt Börcsi Alapszervezetének vezetője. Horváth Anikó elmesélte, a községben évente háromszor van véradás, s ők szeretnék mindig emlékezetessé, vonzóvá tenni, ezért rendszerint tematikus vendéglátással köszönik meg a karjukat nyújtó önkénteseknek önzetlenségüket. Önzetlenséggel. Igen, ezúttal a disznótor volt a téma, nem először, hiszen korábban is nagy sikere volt. De csináltak már strandosat, búcsúsat, karácsonykor ünnepi hangulatút. Ezek érthetően nagyon tetszenek az itt élőknek, sőt a környék településeiről már-már a „véradás turizmus” is beindult.

Szabó Tamás például a szomszédos Abdáról jött át vért adni, tette ezt már 205. alkalommal. Azt is megtudtam, egy ilyen alkalommal az ötven főt célozzák meg előzetesen, de ezt rendszeresen túlszárnyalják. Nem csoda, hiszen itt maximum attól ájulhat el valaki, ha mindent megkóstol. A kiadós disznótorost házisüteményekkel, teával és forralt borral, vagy üdítővel lehetett lefojtani. A hangulatot már csak a mulatós zene és a börcsi önkéntesek kedves történetei tudták emelni.

Egy biztos: augusztusban újra jövök, s erre bíztatok mindenkit!