Baross Csonka Eszter testépítő sikereit tükrözik a versenyekről hazahozott érmek és kupák, a befektetett munkát, az életmódjával járó lemondásokat azonban csak ő ismeri igazán. Egy csodásan ívelő pálya végére tett pontot november elején, ekkor indult ugyanis az utolsó, hivatalos versenyén.

Eszter nem mindennapi hivatást választott magának, amikor a társadalomban sokszor negatív megítélésnek kitett sportág mellett tette le a voksát. Ő azonban tudatosan nyitott a férfiasnak titulált testépítés irányába, ugyanis a teste és lelke köré szeretett volna kőkemény páncélt építeni. Mindössze tizenhárom éves volt, amikor életét gyökeresen megváltoztatta egy durva abúzus, onnantól kezdve ő nem akart nőies lenni. Az élet citrommal kínálta, de limonádét csinált belőle – a világbajnoki címek, a profikártya (azaz hely a legjobbak között), és amire nagyon büszke, egy életrajzi ihletésű film is bizonyítja azt, hogy mindenből igyekszik a legjobbat kihozni. A sporttal járó életmódot azonban nem lehet a végletekig húzni, ezért döntött úgy, hogy „szögre akasztja a bikinit”. „Unatkozni szeretnék. Pihenni, hétköznapi dolgokat csinálni, normálisan étkezni és másokat segíteni, ami nekem mindig is fontosabb volt, mint önmagam.” Eszter szigorú határokat szabott magának kamaszként az anorexia, majd a versenydiéták miatt. Mint mondja, „az anorexiából nem lehet kigyógyulni, csak tünetmentességet lehet elérni, olyan, mint az alkoholizmus.”

Baross Csonka Eszter úgy tapasztalja, hogy az emberi kapcsolatokban is fontos az, hogy a hasonló emberek megtalálják egymást. Férje, Baross László szintén testépítő, páros kategóriában többször álltak már színpadon. „László sajnos azt mondja, hogy ő engem lehúz, de én ezt nem így érzem, mert nála nagyobb harcossal nem nagyon találkoztam. Ő az, aki annyi megmérettetés, annyi baj után újra nekirugaszkodik és feláll és megy tovább.”

Baross Csonka Eszter (most már) kendőzetlenül beszél múltjáról és azt sem rejti véka alá, hogy könnyen behúzták a tiltott szerek világába. Éppen ezért fontos missziójának tartja, hogy ha egy sportoló a versenyzésre adja a fejét, azon túl, hogy ő tyúkanyóként gondoskodik róla, megóvja az álmait kergető versenyzőt a keményebb világtól, amivel könnyen egy pokoljárás veheti kezdetét, akár visszafordíthatatlan egészségkárosodással. „Nem kenyerem az álszenteskedés. Tudjuk, hogy miről szól ez a sport, és nem biztos, hogy a kollégáim jó szemmel néznek rám az őszinteségem miatt. Nem kell mindig szteroidhoz nyúlni, hogy valaki látványos eredményt érjen el. A közönség, a kívülállók azok, akik elvárják, hogy minél nagyobbra, minél gyorsabbra, fürgébbre és szebbre ösztökéljék a sportolókat, ezzel belehajszolják őket olyan dolgokba, amik nem vezetnek a legális, tiszta sporthoz.” A nemzetközi porondot is bejárt Szelíd című film után, melyben főszerepet vállalt, Eszter úgy gondolta, elért mindent, amit a testépítésben szeretett volna, úgy fogalmazott, a pályát záró versenye „a főnixmadár utolsó repülése” volt.

Szóba került az is, hogy a hölgyek általában nem mernek a súlyzós edzések felé nyitni, tartva a túl nagy izomtömegtől. „A hölgyeknek azt mondom, a jól-lét érdekében, a saját kedvükért eddzenek. Ha tényleg olyan egyszerű lenne izmosnak lenni, nem kellene verseny előtt heti hat napon át napi háromszor edzeni. Ehhez olyan elhivatottság és eltökéltség kell, ami nem mindenkinek adatik meg. Ami nem is baj, mert a hétköznapi ember csak akkor érezheti jól magát, ha tesz magáért. Szeressük magunkat annyira, hogy egészségesek akarjunk lenni!” Bár ő egy robusztus testet épített magának, a hozzá közel állók tudják, hogy a lelke milyen női finomságot rejt. „A nőiesség belülről fakad. Valakiben vagy van kisugárzás – az érintésében, a mosolyában, a szeme csillogásában – vagy nincs.” Baross Csonka Eszter egy nagyon fontos dolgot üzent a nőknek: „Ne féljen senki boldognak lenni! Ha valami nem jó, abba nem kell beletörődni, tegyenek azért a hölgyek, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, és ne akarjanak másoktól függeni.”