Az ETO az NB II legfiatalabb átlagéletkorú csapata, ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt. Voltak nagy győzelmek, főleg idegenben és váratlan vereségek, főleg hazai pályán. Utóbbira fizetett rá Tímár Krisztián vezetőedző, akit márciusban menesztettek posztjáról. A szakember távozása után először szólalt meg, elmondta, milyen kritikát fogalmaztak meg vele szemben, miért nem voltak otthon ugyanolyan eredményesek, mint idegenben, de beszélt a 18-19 éves játékosok beépítéséről is. Váratlanul érte, hogy elküldték, ugyanakkor meglepte, hogy távozása után egy sima négyest kapott volt csapata. Tudja, hogy követett el hibákat, de az sem tántorítja el céljaitól, hogy havonta két edzőváltás jut az NB II-re – a csakfoci.hu interjúja.
– Az idei szezonban eddig már 18 edzőváltás volt az NB II-ben, és szinte mindig azért cseréltek edzőt a klubok, mert negatív spirálba került a csapat vagy éppen nem tudott elmozdulni a kiesőzónából. Az ETO-ra azonban egyik sem igaz. Mivel indokolták az elküldésedet?
– Annyi volt az oka, hogy hazai pályán ilyen nagy múltú klubtól eredményesebb játékot várnak. Ez az egyetlen kritika, ami megfogalmazódott a vezetőség részéről felém és a szakmai stábom felé. Természetesen mi is erre törekedtünk, de a gyengébb hazai szereplés már régebbre visszanyúló probléma Győrben. Az agresszív, domináns játékunkkal szemben sok ellenfél betömörült és nem mindig tudtuk feltörni a védekezésüket. Előfordult, hogy kontrából elmentek és nyertek, így becsúszott 1-2 kellemetlen vereség. A Pécs, a Mosonmagyaróvár és a Gyirmót is úgy tudott nyerni, hogy 2-3 percnél többet nem voltak a 90 perc alatt a mi harmadunkban. Sajnos a keretből hiányzik egy olyan támadó, aki 10-12 gólt szállít szezononként.
Mindenki Priskin Tamástól várta a gólokat, de egyrészt ő már 36 éves, másrészt, gyakran volt sérült, így pedig nehéz formába lendülni. Nálunk három góllal már a házi góllövőlista élén találták magukat a játékosok.
– Miért nem igazoltatok góllövő csatárt?
– Ezt nem tőlem kell megkérdezni… Ugyanakkor a télen igazolt Szendrei Ákos idővel megoldhatja a csatárgondokat, nagy erőssége lehet a csapatnak. Hosszú sérülése után még játékban nem tart ott, ahol korábban, viszont egyre biztatóbb a formája, igaz, egyékes rendszerben ő sem az a klasszikus center játékos.
– A gyenge hazai mérleg mellett ugyanakkor idegenben az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az ETO. Miért van ekkora különbség a hazai és az idegenbeli szereplés között?
– Mert az idegenbeli mérkőzéseken a hazai csapatok nyíltabban mertek focizni és ez feküdt nekünk. A negyedik legjobb mérlegünk volt idegenben, ami egy ilyen fiatal csapattól komoly eredmény. Mint ahogy az is, hogy a Pécs után mi kaptuk a legkevesebb gólt és tíz mérkőzést lehoztunk nullára.
A szezon előtt mi volt a hivatalos célkitűzés?
Három dolgot fogalmazott meg a vezetőség: próbáljunk meg jobban szerepelni az előző évinél, ami akkor egy hetedik hely volt, játsszunk a győri hagyományokhoz méltó kezdeményező focit, lehetőleg 1-2 fiatal játékos csapatba építésével.
– Ebből a szempontból a helyezésünkkel nem volt probléma, hiszen egy pontra voltunk a hetediktől, viszont egy jóval fiatalabb csapattal mint a tavalyi. Azt gondolom, hogy a játékunkkal sem, hiszen minden meccsen kezdeményezően léptünk fel, ráadásul a 3-5-2-ben és 4-1-4-1-ben is otthonosan mozogtunk, ami ritka egy másodosztályú csapattól, hogy két játékrendszert is elsajátít, és emellett miénk volt magasan a legfiatalabb együttes az NB II-ben. Huszár Marcell és Vingler László személyében például bemutatkozott két 2005-ös születésű játékos az akadémiáról, de rendszeresen játszottak 2004-es és 2003-as futballisták is. 28 forduló alatt 13.236 győri “fiatal perc” gyűlt össze (az MLSZ a 2002-es születésűeket egy, a 2003-as, vagy fiatalabbakat kétszeres szorzóval számolja, – a szerk.). Összehasonlításképpen: 12 csapat nem érte el a 8 000 percet sem. Volt olyan mérkőzésünk, amikor a mezőnyben alig volt 2000-nél korábban született játékosunk. Büszke vagyok rá, hogy az U18-as, az U19-es és az U21-es válogatottaknak is adtunk fiatalokat, utóbbiba Vitális Milán, Szujó Attila és Csinger Márk is kapott meghívót. A 2003-as Benczenleitner Barna pedig ősszel olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a Honvéd télen visszavitte őt és már pályára lépett az NB I-ben.
– Mindezek után mennyire ért váratlanul a menesztésed?
– Voltak apró jelek, amelyeknek akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Mivel az új sportigazgató is a támogatásáról biztosított még március elején, nem gondoltam, hogy ez lesz a vége, ezért nagyon meglepett a döntés, főleg, hogy az utolsó hat meccsünk mérlege három győzelem, két döntetlen és egy vereség volt. Sajnálom, hogy a közös projektünk megszakadt, mert biztos vagyok benne, hogy jó úton jártunk és szép jövő előtt álltunk, a fiatalok folyamatosan fejlődtek, a következő szezonban még kiegyensúlyozottabb és jobb teljesítményre lettünk volna képesek.
– Az első nélküled megvívott meccsen 4-0-ra kikapott az ETO a Gyirmóttól, ami a legnagyobb gólarányú veresége a csapatnak a szezonban. Mit éreztél a meccs után?
– Nagyon meglepődtem. A stábommal már elkezdtük a felkészülést a Gyirmót ellen és úgy éreztük, hogy lehet esélyünk, hiszen idegenben kiváló a mérlegünk. Nagyon sajnáltam a játékosokat és a szurkolókat, hiszen ez egy fontos mérkőzés volt. Most már lezártam magamban ezt az időszakot, nagyon élveztem a munkát és mindig tisztelettel viszonyultam az ETO-hoz. Úgy gondolom, sikerült inspirálnom a játékosokat, a maximalizmusom, a munkamorálom és a magas energiaszintem átragadt rájuk, amit az is bizonyít, hogy sok esetben megható üzenetben búcsúztak el tőlem.
– Miben hibáztál az elmúlt kilenc hónapban, mit csinálnál másképp?
– Az elmúlt napokban volt időm gondolkodni. Biztosan követtem el hibákat én is, de ezekből tanultam és úgy érzem, hogy jobb és tapasztaltabb edzővé váltam. Összességében azonban a játékstílusomon nem változtatnék, mert ez a fajta játékfelfogás jól működött akár NB I-es csapatok ellen is, hiszen például a Magyar Kupában a Kecskemétet és a Debrecent is megleptük, előbbit le is győztük, és nagyon kevésen múlt, hogy ott legyünk a legjobb nyolc között.
Mikor juthat fel az ETO az NB I-be?
Most még nincs realitása. Akkor lehetett volna, ha hagyják kiforrni a játékunkat és megmarad az állandóság.
– Nem tudom, most mi lesz az elképzelés, milyen utat választanak. A szurkolókat nagyon sajnálom, ki vannak már éhezve a sikerekre, arra, hogy oda tudjanak állni egy szerethető ETO mellé. Kár, hogy nem tudtuk befejezni a munkát, de el kell fogadnom a történéseket.
A felnőtt fociban kezdő edzőként nem riasztó számodra, hogy már 18 vezetőedzőt váltottak le ebben az NB II-es idényben?
– Azzal tisztában vagyok, hogy ilyen az edzők élete. Én azonban hiszek az ambiciózus fiatal magyar edzőkben, magamban és abban, amit képviselek. Folyamatosan képzem magam, tanulok, próbálok még jobbá válni, most végzem a pro licencet, külföldi tanulmányutakra készülök. A magyar futballnak szüksége van a jó hazai edzőkre és a minőségi fiatal játékosokra is. Ahogy Győrben, a következő csapatomnál is megadom majd nekik a bizalmat. Eddig is próbáltam a magyar foci érdekeit is nézni és ha már az NB II-ben sem merjük berakni a fiatalokat, az régen rossz.
– Amióta távoztál Győrből, kerestek más klubok?
– Volt egy puhatolózás az NB II-ből, de nem akartam hirtelen beleugrani semmibe, szeretném befejezni a tanulmányaimat. Nyárig kivárok, és már mint pro licences edző tudok majd újra munkába állni. Természetesen a lehető legmagasabb szinten szeretnék edzősködni, nyitott vagyok mindenre. Bízom benne, hogy megtalál egy olyan projekt, ahol Tímár Krisztiánra van szükség és az általam képviselt felfogásra.
Forrás: csakfoci.hu