Immáron négy évtized eltelt azóta, hogy a Rába ETO futballcsapatának játékosai Győr hőseivé váltak. A gárda látványos és közönségszórakoztató játékkal, az ikonikussá vált mesteredző, a „Mágus” becenevet kiérdemlő Verebes József irányításával bajnoki címet nyert az élvonal 1981–82-es idényében. A jubileum kapcsán lapunk cikksorozatot készít, amelyben a legendás együttes tagjai elevenítik fel emlékeiket.

Hlagyvik Gábor, a bajnokcsapat hátvédje úgy érzi, mintha csak tegnap ünnepelték volna a negyven évvel ezelőtti diadalt.

„Tisztán emlékszem, ahogy a Pécs elleni mérkőzés napján, május elsején felvonultunk a városban, hatalmas dzsembori volt. Az egész város minket ünnepelt, miután biztossá vált a bajnoki címünk – mesélte a korábbi labdarúgó, aki szerint nehéz szavakba önteni, mennyire imádták akkoriban az ETO-t Győrben.

„Ha végig akartunk menni a belvárosi Baross úton, az alsó hangon fél óránkba telt, annyira sokan állítottak meg bennünket beszélgetni, vagy éppen autogramot kérni. Amikor Budapestre, a Fradi elleni meccsre, vagy Székesfehérvárra, a Videotonnal szembeni találkozóra utaztunk, autókonvoj kísérte a csapatbuszunkat, rengeteget szurkoló tartott velünk az idegenbeli rangadókra. Székesfehérvárról hazafelé tartva mindig megálltunk Herceghalomban egy üdítőre. Annyira sok drukker csatlakozott hozzánk, hogy csak a büfé raktárában tudtunk leülni. Akkora tömeg volt, hogy a szurkolók a fejük fölött adogattak be minket ez épületen belülre.”

Glázer Róbert hozzátette, nemcsak idehaza, hanem külföldön is nagyon népszerű csapat volt az ETO a ’80-as években.

„Szlovákiából és Ausztriából is jöttek nézők a hazai meccseinkre. Óriási szeretet kaptunk. Szívet melengető emlék például, hogy a gyerekek krétával írták fel a nevünket a mezükre. Mile Sanyival rendszeresen együtt jártunk boltba. A Tihanyi úti boltban a pult alól kaptuk a déligyümölcsöket. Ha pedig az utcán sétáltunk, mindig megpaskolták a vállunkat, dicsértek bennünket. Jó érzés volt – mesélte lapunknak Glázer Róbert, aki szerint nem véletlen, hogy Verebes József érkezését követően élte fénykorát a klub. – A mester olyan játékrendszert talált ki, amelynek fő eleme a letámadás volt. Csapatként kellett együttműködnünk, ha nem így lett volna, nem lettünk volna ennyire sikeresek. Verebes József hihetetlen önbizalmat adott nekünk.”

Pardavi Károly elmondta, az akkori csapatra elképesztő összetartás volt jellemző.

„Nem voltak klikkek az öltözőben, egységesek voltunk, küzdöttünk a másikért. Sok játékossal a mai napig tartom a kapcsolatot, Csonka Gyulával, Hlagyvik Gáborral, Hannich Péterrel és Póczik Józseffel is rendszeresen beszélek telefonon, örülök, hogy meg tudtuk őrizni a barátságunkat. Máig jó érzés visszagondolni a negyven évvel ezelőtti bajnoki címünkre. Emlékszem, akkoriban kis túlzással minden a labdarúgásról szólt Győrben, hiszen történelmet írtunk” – jegyezte meg Pardavi.

Korábbi cikkünk:

Fél áron kapták a húst, félretették nekik a banánt a zöldségesnél