Jubileumi esztendő az idei az ETO FC labdarúgócsapata számára, amely hatvan, negyven és tíz évvel ezelőtt is aranyérmes lett az élvonalban. Ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk az 1963-as, az 1983-as és a 2013-as felejthetetlen diadal hőseit. A tíz évvel ezelőtti aranyéremről az akkori klubmenedzser, a jelenleg a női szakágat vezető Horváth Cs. Attila osztotta meg gondolatait.
„Nagyon büszke vagyok rá, örök élmény marad számomra ez a fantasztikus időszak, amely kiemelkedően a legeredményesebb éve volt a jövőre százhúsz éves klubnak – kezdte a korábbi klubmenedzser. – Csodálatos érzés volt a harminc esztendő után megszerzett bajnoki cím, ám ennek azért volt „előszele”, hiszen a szezonnak az NB I. bronzérmeseként vágott neki az ETO. Az új idényben immáron egyértelműen az aranyért küzdött a csapat, ráadásul a tulajdonos mögé főszponzorként az Audi Hungaria is csatlakozott. Klement Tibor vezetésével remek csapat dolgozott a háttérben is a klubnál, a szakmai munkáért pedig Pintér Attila és stábja felelt. A vezetőedző egy nagyon bő és erős kerettel dolgozhatott, remekül gyúrta össze a magyar és a külföldi játékosokat, és gyorsan megtalálta a nyerő csapatot, illetve a győztes taktikát. Néhányan támadták az ETO-t akkoriban, hogy defenzív a játéka, de erre alaposan rácáfolt az együttes, hiszen a bajnokságban nemcsak a legtöbb pontot gyűjtötte be, hanem a legtöbb gólt is szerezte. Persze azt se felejtsük el, hogy a csapat ebben az évben bejutott a Magyar Kupa döntőjébe is, a Szuper Kupát pedig megnyerte a Debrecen ellen.”
Horváth Cs. Attila soha nem felejti el 2013. május 12-ét, amikor a Fradi elleni 1–0-ás sikerrel biztossá vált a bajnoki cím.
„A világ legjobb rendezője sem tervezhette volna meg jobban. A közel telt házas találkozó előtt köszöntötte a klub a jubiláló ’63-as és a ’83-as bajnokcsapat tagjait, akiket a város minden tájáról nyitott Audik szállítottak be a stadionba. Volt egy múltat idéző remek kiállítás, az egykori legendák, Palotai Károly, Keglovich László, Hannich Péter, Hajszán Gyula és a többiek szinte teljes létszámmal megjelentek. A szünetben Vincze Ottóval együtt, virágokkal köszönthettük az előző nap, története során első Bajnokok Ligája-győzelmét arató győri női kézilabdacsapatot. A csúcspont persze az volt, amikor a második félidőben Völgyi Dani büntetőből betalált a Fradi kapujába, s ez a győzelem egyben bajnoki trófeát is jelentett. A találkozó végén több ezer szurkoló özönlött a pályára, hogy együtt ünnepelhesse a sikert a játékosokkal” – emlékezett vissza Horváth Cs. Attila.
„Klubmenedzserként nekem is volt egy kiváló kis csapatom, amellyel ez évben megszerveztünk egy különleges ünnepséget. Itt nevezték el az ETO legendáiról a stadion páholyait és szektorait. Verebes Józsefet visszacsábítottuk Győrbe. Annak az öregfiúk-csapatnak lett a mestere, amely ebben az időszakban több mint száz jótékonysági és hírverő mérkőzésen szerepelt, s többek között a Bayern Münchent is legyőzte” – mesélte a szakember.
„Sok-sok munka, megvalósított ötlet, élmény, remek hangulat, siker, amelyeket, akárcsak a nyolcvanas évek győri csodáját, nem lehet megismételni. Bízom benne, hogy valami hasonlót azért hamarosan átélhetnek majd a kitartó és nagyon lelkes ETO-szurkolók, akik nélkül elképzelhetetlen a dicső múlt visszaidézése” – mondta Horváth Cs. Attila.