Kulcsár Katalin nem mindennapi foglalkozást választott hivatásának, de az elmúlt évek bizonyították, jó döntést hozott. Édesapja is labdarúgó játékvezető volt, mondhatjuk követendő példát látott, és a futballszeretetét bizonyítja, hogy már gyermekkorában is imádott két fiútestvérével és a családban élő unokatestvérekkel együtt focizni. Ő vezette a 2016-os női Bajnokok Ligája fináléját és a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet néhány éve őt választotta az év legjobb női bírójának, amellyel a díj történetének legfiatalabb győztese lett.

Katalin 1999-ben határozta el, hogy játékvezető szeretne lenni. „Akkoriban a lányoknak nem sok lehetőségük volt, hogy labdarúgó váljék belőlük, de még a szüleim is meglepődtek, hogy játékvezetőnek jelentkeztem, és a futball ezen szegmensében kötöttem ki” – idézi fel a döntését.

Európában 1892 óta engedélyezett a női futball, 1921-ben aztán kitiltották a női focistákat a stadionokból, 1971-ben feloldották a tilalmat és a hölgyek ismét a stadionok gyepére léphettek. Néhány év múlva a női játékvezetők is lehetőséget kaptak, hogy irányítsák a mérkőzéseket. A világ legnépszerűbb sportját több mint 200 országban játsszák, 240 millió ember rúgja a labdát a pályákon és a sportág egyre népszerűbb a hölgyek között is, ahogy a játékvezetők körében is egyre emelkedik a nők száma.

Katalin 15 éves volt, amikor első meccsét vezethette, a labdarúgásból a játék vezetése érdekelte igazán, és középiskolásként egyáltalán nem gondolt arra, hogy érdeklődése és döntése annyira különleges lenne. Alkalmasságát bizonyítja, hogy 20 éves kora óta nemzetközi játékvezető, Magyarországon férfi mérkőzéseket vezet, külföldön a női futballmeccsek bírójaként lép pályára. A Kazinczy-gimnáziumban osztályfőnöke engedélyével iskolaidőben otthon nézhette a sydney-i olimpia meccseit, mondván, úgyis a
sporton jár az esze a tanórán. Jó tanulóként megengedhető volt számára néhány óra hiányzás. Közgazdászként néhány évet dolgozott csak a szakmában, de 2012-ben felmondott, mert a játékvezetést, a felkészüléseket, edzőtáborokat, utazásokat nem tudta összeegyeztetni a munkahelyével.

Ekkor volt első nagy külföldi szereplése az U17-es női világbajnokságon, majd beválasztották a 2015-ös női labdarúgó világbajnokság játékvezetői közé. Bátor döntéseket hozott álma megvalósításáért, alkalmasságát és szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy ismert és elismert a hazai és nemzetközi játékvezetők körében. Az első mérkőzésen Katalin nem a „kifutóra” érkezett, hanem kisnadrágban, pólóban és síppal irányította a felnőtt férfi focimeccset. „Nem a legelőnyösebb szett egy lány számára, de a döntéseimet kell értékelni. Nőként duplán kell bizonyítanom a hozzáértésemet a pályán” – mutat rá a játékvezető, milyen előítéletekkel kell a mai napig megküzdenie a férfiak között.

Hogyan készül egy mérkőzésre? – tesszük fel a kérdést és Katalin sorolja a napi kötelező edzéseket. Biciklizés, konditerem, futás, minden napra jut a kemény felkészülésből személyi edző segítségével. „Én úgy tudok jól dolgozni, ha jól futok, ha közel kerülök a játékosokhoz, jobb szögből látom a helyzeteket” – mondja Katalin, akit hatalmas akaratereje és ambíciója visz előre a játékvezetői pályáján. – „Nem lazíthatok, mert az a későbbiekben visszaköszön a teljesítményemben. A mérkőzéseken futás közben még angolul is kell beszélni a játékosokkal és a fejhallgatós mikrofonon keresztül a partjelzőkkel, tartalékbíróval. Nem egyszerű 180-as pulzussal kommunikálni idegen nyelven” – avat be a háttérismeretekbe Kulcsár Katalin, aki az angol mellett németül és egy kicsit spanyolul is beszél, és a meccsek előtt néhány szót mindig megtanul a külföldi játékosok anyanyelvéből.

2004-ben húszévesen került a nemzetközi játékvezetők közé, Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető segítette pályafutása elején, akinek később minden külföldi mérkőzésről képeslapot küldött.

„Akkoriban hozták létre a nemzetközi női labdarúgótornákat, kellettek a női játékvezetők és szerencsésnek mondhatom magam, hogy bizalmat kaptam már pályafutásom korai szakaszában. Azóta igyekszem bizonyítani, hogy jó döntést hoztak velem kapcsolatban” – teszi hozzá Katalin és megemlíti a videóbíró bevezetését is, amely szakmai megerősítésként szerepel a mérkőzéseken.

Az első alkalom egy kicsit megviselte, hiszen közel 20 évig csak a meccs után tudta meg, jól vezette-e a mérkőzést, a videóbíró azonban azonnali választ ad, hogy helyesen döntött-e egy fontos szituációban. Mentőövként fogadta a lehetőségét, amikor egyszer sor került rá, őt igazolta a videóbíró is. „Senki sem szeret a hibáival szembesülni, nagy lelkierő kell a bírónak a mérkőzés további vezetéséhez. Én nem nőként gondolkodom a pályán, hanem játékvezetőként. Mondták már, hogy a privát életemben is gyorsabban, határozottabban hozok döntéseket” – mondja mosolyogva.

Katalin a női focistákkal kapcsolatban megemlíti, hogy az elmúlt 20 évben sokat változást tapasztalt, míg két évtizede inkább a fiúsabb lányok játszották ezt a sportot, ma már sminkben, hosszú hajjal, nőies szerelésben lépnek pályára a hölgyek. Figyelnek a külsőségekre, és a meccseken már akár többször szimulálnak is, pedig ez korábban nem volt jellemző a női labdarúgásban.

És hogy újra ezt a pályát választaná-e?
Élete a sport, ha még egyszer kezdhetné, újra csak játékvezetőnek állna. „Kislánykoromban olimpiai bajnok sportoló szerettem volna lenni, most pedig úgy élhetek mint egy élsportoló, aki mellett egy szakmai stáb áll. A legjobbat szeretném kihozni magamból, amíg csak tehetem és képes vagyok rá” – foglalja össze az elmúlt több mint két évtizedet a játékvezető.

„Rengeteg országban jártam, fárasztó utazások és meccsek vannak mögöttem, de olyan helyekre jutottam el, és olyan hivatásom van, amit nem cserélnék el semmiért. Húsz éve ugyanazt a sípot fújom a meccseken és remélem még sokáig alkalmas leszek a játékvezetői feladatra, és szakmailag jó bírói döntéseket hozok. Igyekszem a legjobban teljesíteni a focipályán.”