Vallja, hogy a sport mindenkié, és megérintette, mennyi szeretetet adnak a különleges bánásmódot igénylő gyerekek, akik számára éppen a sport lehet az egyik kitörési pont. Az Emberség DSE elnökével, a friss Győr Sportjáért díjas Kertész Tamással beszélgettünk.

Hogyan lettek az életének részei a fogyatékkal élők?

Az első diplomámat biológia–testnevelés szakon szereztem a szombathelyi tanárképző főiskolán, majd a sors úgy hozta, hogy Siófokra kerültem. Polgári szolgálatos katonaként az egyik helyi általános iskolában dolgoztam, ahol a tanév végén az igazgatónő megkérdezte, nincs-e kedvem maradni. Azt mondta, én kapnám az egyik olyan osztályt, ahová különleges bánásmódot igénylő (akkori szóhasználattal sni-s) gyerekek járnak. Igent mondtam.

Miért maradt?

Mert megérintett a történetük, az, hogy egy jó szónak és a legkisebb elismerésnek is mennyire tudnak örülni. Ezek a gyerekek rengeteg szeretetet adnak. Olyan kötődést kapunk tőlük, amit pénzért nem lehet megvásárolni. Aztán találkoztam a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetségének (FODISZ) elnökével, akinek nagyon megtetszett a témába vágó sportstratégiai tervem. Elkérte, én pedig örömmel odaadtam neki. Megemlítette, hogy a későbbiekben akár dolgozhatnánk együtt is.

És végül így is lett.

2015-ben költöztünk a feleségemmel Győrbe, ahol Gönczöl Laci bácsi évtizedek óta páratlan odaadással és szakmai felkészültséggel képviselte a fogyatékkal élők sportolásának ügyét. Megalakult az Emberség DSE, amely a FODISZ tagja lett. Itt Győrben az első pillanattól kezdve nagyon befogadóan és segítőkészen állnak hozzánk. Rengeteg segítséget kapunk a győri önkormányzattól, az érintett intézmények munkatársaitól és a győri egyetemtől. Diák- és szabadidősport-rendezvényekkel, Mikulás-délutánnal, „Szívügyünk a mozgás” néven városrészek közötti sportvetélkedőkkel aktívan részt veszünk Győr életében. Ez utóbbi az épeket és a fogyatékkal élőket egyaránt megszólító sorozat, így kiváló alkalom arra, hogy eltűnjenek a gyerekek közti különbségek, és leomoljanak a falak a szívekben.

Marad-e idő másra, mit csinál szabad idejében?

Kevés szabadidőm van, de ezt egyáltalán nem bánom. Rendkívül szerencsés vagyok, mert a feleségem támogatja a munkámat, és a gyönyörű hétéves kislányunkkal, Pannával nagyon sok eseményre elkísérnek. A Széchenyi István Egyetem Sporttudományi Tanszékén oktatok és jelenleg a mozgás alapú oktatás témakörében írom a doktori disszertációmat. Korábban versenyszerűen kosaraztam, és hobbiszinten még ma is edzősködöm. Nagyon öröm és megtiszteltetés volt számomra a Győr Sportjáért díj. Ez az elismerés megerősítés arról, hogy jó úton járunk és fontos dolog, amit képviselünk.