Lőrincz Viktor egy nappal testvére Tamás olimpiai bajnoki címét követően ezüstérmes lett a kötöttfogású birkózók 87 kg-os súlycsoportjában. A mérkőzés után még nagyon csalódottnak látszott a magyar fiú, de pár perccel később már máshogy értékelte az ezüstérmet. Lőrincz Viktor a helyszínen nyilatkozott a Győr Plusznak.
„Nagyon friss még az élmény. Mindenki úgy megy ki egy olimpiai döntőre, akinek ez megadatik, hogy nyerni akar, bármi áron. Én is így mentem fel, hogy kibirkózzam magam és ne maradjon bennem semmi, azt gondolom ez megvalósult. Felkészültem az ellenfelemből, büszke vagyok arra, hogy így családon belül egy olimpián két érmet tudtunk nyerni” – kezdte az olimpiai ezüstérmes. Majd gyorsan hozzátette nagyon szeretne már pihenni, mert amióta birkózik, mindent ennek rendelt alá.
“Egy éve megszületett a kislányom és ezzel sokminden megváltozott. Pihenni akarok, egy nagyot horgászni Tomival, családommal lenni, egy kicsit ünnepelni, aztán meglátjuk, mi lesz. Amikor ketten voltunk a feleségemmel, akkor is nehéz volt elmenni edzőtáborba egy vagy két hétre, képzeld el milyen nehéz így, amikor hétfőn reggel a kislányom húz magához és szorítja a nyakamat, annyira ölel, így elég nehéz elmenni otthonról. De tudtam, hogy mi a célom, és mit szeretnék elérni. A nehéz pillanataim alatt rájuk gondoltam, és ez sokat segített, mert ebben az évben azért voltak mélypontok.”
Viktor azt mondja, egy hónappal az olimpia előtt már érezte, hogy nagy dolgokat tud véghez vinni. A nagy menetelés végén, úgy érzi, az ukrán ellenfele ezúttal jobb volt.
“Rendkívül erős, technikás birkózó, és fejben is topon van. Tomival beszéltünk előtte, de nagy dolgokba ilyenkor már nem bonyolódunk bele, ez a plusz, hogy egymás mellett vagyunk. A döntő után is az az ölelés volt fontos amit kaptam tőle. Azt mondta, hogy büszke rám nagyon. Pár nap múlva már úgy fogom látni, hogy ez egy megnyert ezüst és nem egy elvesztett arany.”
Lőrincz Viktor ugyanúgy harmincnégy éves lesz a párizsi olimpia idején, mint az aranyérmes bátyja most. Akár folytathatja is addig pályafutását.
“Igen, de akár Tomi is folytathatja velem együtt. Volt olyan tervem, hogy én leszek az edzője Párizsban, tehát, finoman fogalmazzunk azzal, hogy melyikünk mikor vonul vissza. Ceglédről indultunk, és előttem ő volt az a példa, hogy kemény munkával hova lehet eljutni. Folyamatosan láttam magam előtt, ahogyan küzdötte le az akadályokat. Én is ezt szerettem volna. Össze vagyunk kötve, együtt járunk edzésre, sokszor a hétvégéket is együtt töltjük.”
Galéria: MTI/Illyés Tibor