![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2020/04/gyimesnikolett.jpg)
Nyert magyar bajnokságot, felnőttválogatott volt, majd a masters korosztályban világ- és Európa-bajnoki címig jutott. A Széchenyi István Egyetem testnevelőjeként, judoedzőként sikeres sportolókat nevelt, akik közül Sipőcz Richárd a legismertebb. Két születésnapja van, hiszen kilenc éve pár centin és perceken múlt az élete.
Célja, hogy tanítványa olimpián léphessen tatamira. Gyimes Nikolett idén megkapta a MOL Mester-M díjat, amellyel olyan edzők, tanárok munkáját ismerik el, akik tanítványaik példaképei.
Édesapja testnevelő volt, mégis a judo lett a választott sportága. Nem volt ebből konfliktus a családban?
Elhízott kislány voltam, mindenképpen kellett valami versenyszerű mozgás, apukám az atlétika felé terelgetett, de belőlem a 163 centis magasságommal nem lett volna jó dobó. Maradt a judo, megtetszett, megszerettem, jó közösség volt a miénk. A régi gőzfürdőnél volt a Győri Dózsa cselgáncsozóinak otthona, óriási kinccsel, állandó szőnyegfelülettel. Nem kellett ide-oda pakolászni, és bármennyire is ütött-kopott volt a terem, a második otthonunkként tekintettünk rá.
És volt egy olyan mester, amilyen keveseknek adatik meg. A legendás Vági Miklóstól mi, újságírók is sokat tanultunk, hát még a sportolói. Ő volt a követendő példa?
Így, 47 évesen kijelenthetem, azt tudja egy edző továbbadni, amit ő is jó helyről, a megfelelő emberektől kapott. Én csakúgy, mint annak idején Miklós, nem sietek, nem tanítok előbb versenytechnikát, mint alaptechnikát, mert abból sok jó nem származik. Sokan elrontják, hogy rögtön a gyors eredményekre képezik a gyerekeket, aztán az alapok később hiányoznak, ez pedig pótolhatatlan. Ő alaposan, nyugodtan tanított. Olyan értékrend szerint élt, ami példa volt mindannyiunk előtt. Már közel jártunk a harminchoz, amikor egyáltalán tegeződhettünk vele. Beszélt négy-öt nyelven, közte japánul, bejárta a világot, bíráskodott olimpián, mindenhol tisztelet övezte, közben pedig a saját magyarságát mindennél jobban szerette és büszke volt rá. Ő lerombolta a cigiző-söröző edző képét, mert soha nem élt ilyesmivel. Felnéztünk rá.
Az útravalót megkapta otthonról és mentorától. Milyen edző lett ezek után Gyimes Nikolett?
A következetességből fakad a szigor nálam, a gyerekeknek nem csak engem, egymást is tisztelniük kell. El szoktam mondani nekik, hogy én nem a barátjuk, nem a haverjuk vagyok, én nem megyek velük bulizni, én azért vagyok, hogy ők jobbak legyenek, az életre nevelem őket. Kell a megfelelő távolság edző és tanítvány között. Meg kell érteniük, hogy ha nem hajtom ki a lelküket, akkor nem lesz eredmény sem.
![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2020/04/gyimesnikolett2-700x467.jpg)
Kilenc évvel ezelőtt nem sokon múlott, hogy minden egyik pillanatról a másikra véget érjen.
Sétáltam át a Bercsényi ligeten a garázsunkhoz, és ott volt egy agresszív férfi, aki korábban már többször fenyegette édesapámat, engem, másokat, több rendőrségi ügye volt. Próbáltam kikerülni, de hasba szúrt. A tárgyaláson kiderült, hogy már hetek óta kést hordott magánál. Néhány centin múlt, hogy nem érte a szívet a szúrás, és az idővel is versenyt futottak az orvosok, mert ha nem azonnal műtenek, elvérzek, és akkor ma egy szép kis emlékverseny viseli a nevemet, nem pedig beszélgetünk. Szegycsonttól lefelé köldökig egy hosszú seb emlékeztet az egészre, de fejben lezártam a dolgot.
Legsikeresebb versenyzője Sipőcz Richárd, aki a magyar cselgáncssport egyik legnagyobb reménysége. Hogyan lel rá az ember egy ilyen kincsre?
Nagyon eleven, de nem neveletlen kisfiú volt már öt-hat évesen is, ám a foci nem kötötte le az energiáit. Szorgalmas volt mindig, jól ugrott szinteket, az ifik között már látszott, hogy lehet belőle valami. A sikereket fejben nagyon szépen dolgozta fel, nem szállt el soha. Mentálisan egyébként is különleges, az EYOF-on például úgy nyert hazai közönség, telt ház előtt, hogy óriási teher volt rajta. Akkor már egy éve mindenki arról beszélt, hogy neki aranyat kell szereznie.
![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2020/04/gyimes_sipőcz.jpg)
Ricsi mindig arról beszélt, hogy egyszer nagyon szeretne példaképe, a francia Teddy Riner ellen küzdeni, a nagy találkozás idén összejött. Hogyan kezel egy ilyen szituációt egy fiatal versenyző és edzője?
A párizsi nagydíjra utaztunk, és nem követtük a sorsolást, ahogy máskor sem. Vártunk a repülőtéren, és jött Ricsinek egy üzenet egy versenyzőtársától, hogy „Sok szerencsét Teddyhez!”. Akkor már tudtuk, mi lehet az üzenet mögött, ő pedig csak annyit mondott: „Niki néni, hát jobb sorsolásom is lehetett volna”. Aztán Ricsi fogta fel higgadtabban a dolgot, mert kijelentette, hogy Teddyt tizenegy éve nem verte meg senki, közben nyert két olimpiát, ő lehet az első, aki győzhet ellene. Kevésen múlt, az én versenyzőm volt aktívabb, értékelhető akciója Rinernek nem volt, intéssel nyert a francia, a bírói döntés nyilván a nevének szólt. Tizenötezer néző drukkolt a legendának, zúgott a csarnokban a „Teddy! Teddy!”, de ez inkább a mi fiunkat dobta fel. Szeretnék vele olimpián is átélni ilyen pillanatokat, csak győzelemmel.
![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2020/04/judo-700x465.jpg)
Az edző a tapasztalatát, tudását adja át, de mi az, amit a legjobb érzés visszakapni?
Az edző abból töltődik, az motiválja, ha a versenyzője áll a dobogón és neki szól a Himnusz. A másik fontos dolog pedig az, ahogy látom őket felnőni, és hogy ember lesz belőlük, ahogy családot alapítanak, férjhez mennek, feleségük lesz, és megállják a helyüket az életben, akár judo nélkül is.