Ha létezik ETO-játékos, aki megérdemelte volna, hogy a klub első Bajnokok Ligája-győzelmének részese legyen, akkor az ő. A sors furcsa játéka, hogy mégsem sikerült neki, pont egy évvel maradt le erről a diadalról, de nem bánja, mert úgy érzi, az élet, a kézilabda így is rengeteget adott neki. Vérten Orsolya tíz évet kézilabdázott Győrben, a sporttól nem távolodott el, és ma már boldog családanya.

Vérten Orsolya nem ETO-nevelés, mégis előbb lett Győrben közönségkedvenc, mint hogy a zöld-fehéreknél pályára lépett volna. A Kovács Péter irányította junior válogatottal olyan elsöprő játékkal menetelt a világbajnokság döntőjéig, amit öröm volt nézni. Abban a csapatban ott volt Görbicz Anita és Mehlmann Ibolya is a későbbi felnőttválogatottak közül.

„Még a Vasas kézilabdázójaként játszottam 2001-ben a junior vb-n, ami nagyon jól sikerült, ott tapasztalta meg a fiatalok többsége, hogy milyen érzés fanatikus közönség, telt ház előtt játszani, hiszen nekünk ez a Magvassy-csarnokban megadatott. Életre szóló élmény volt, és talán ennek köszönhető, hogy én győri lettem. Vanyus Attila, az akkori elnök keresett meg, az ETO Prok Beát adta a Vasasnak, én pedig idejöttem, és maradtam is tíz évig” – mesél a kezdetekről Orsi és hozzáteszi, érezte, hogy sikeres évek várnak rá Győrben, bár 20 évesen, 2002-ben még nem egy világverő klubhoz igazolt. „Akkoriban a Dunaferr és a Fradi is az ETO előtt volt, aztán a 2004–2005-ös bajnokságot már mi nyertük meg, ünnepelt az egész város, több ezren gyűltek össze a városháza előtt, ott átszakadt a gát, és elindult az a korszak, ami ma is tart. Többségében 22-23 évesek voltunk akkor, éreztük, hogy valami nagyot alkottunk. Talán Irina Sirina és a két román válogatott, Simona Gogirla és Aurelia Bradeanu volt rutinosabb játékos a keretben.”

A klub történetének egyik legjobb szélsője 2012-ben szerződött a Ferencvároshoz, így épp hogy lemaradt az ETO és a magyar klub kézilabda-történetének addigi legnagyobb sikeréről, a Bajnokok Ligája-aranyéremről. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájó pont ez a pályafutásomban, de az élettől kaptam annyi szépet és jót, hogy könnyebben megemésztettem ezt a balszerencsés tényt. Akkor rossz érzés volt, hogy az ETO-ért küzdöttem több mint tíz évig, fájó szívvel továbbléptem, és a következő évben pedig összejött a Bajnokok Ligája-győzelem. Persze a Ferencvárosnál is pont egy évvel maradtam le a KEK-győzelemről. Lehet, hogy az ETO-nál én voltam a fék a csapatban” – mondja nevetve a száznegyvenszeres válogatott játékos. Orsi a nemzeti csapattal is a világ élvonalában szerepelt, 2005-ben világbajnoki, 2012-ben Európa-bajnoki bronzérmet ünnepelhetett, 2008-ban pedig ott volt a pekingi olimpián. „Egy olimpia tényleg más világ, mint az összes többi sportesemény. Minden sportolónak azt kívánom, hogy egyszer átélhesse. Csak ámultunk, amikor ott állt mellettünk a teniszezőlegenda Rafael Nadal, az olimpiai győzelmek rekordját tartó úszó Michael Phelps, vagy éppen a rúdugrás világcsúcstartója, Jelena Iszinbajeva, és készülnek a közös fotók.”

Vérten Orsolya a pályafutásának befejezése után sem szakadt el a sporttól, hosszútávfutó-versenyeken indult többször, ezzel párja, a többszörös magyar bajnok atléta, Makár Tamás révén ismerkedett meg. A Vasasnál gyerekek edzéseit irányítja, nekik tanítja a játék alapjait. Kisfia születése óta pedig boldog családanya. „Az élete egy lélegzetvételen múlt. A terhességem harmincadik hetében az orvosok itt, Budapesten rossz diagnózist állítottak fel, cisztás fibrózist állapítottak meg nála. Azt mondták, Magornak nagyon kevés esélye van arra, hogy megérje a felnőttkort. Vagy a születéskor meghal, vagy jut neki néhány beteges év. Persze ebbe nem nyugodtunk bele, a debreceni klinikán, pár nappal később azzal tudtak nyugtatni bennünket, hogy rekeszizomsérve van a kisfiunknak, a szervei ezért elcsúsztak, a tüdeje pedig nem tudott rendesen kifejlődni. Amikor megszületett, nem sírhatott fel, mert már közben altatták. Ha ő a rossz diagnózis alapján megszületik, az első levegővételnél szétszakad a tüdeje és meghal. Megműtötték, és Magor ma már egy teljesen egészséges kisfiú. Ő a legfontosabb nekünk, érte élünk.”

Orsi rég volt Győrben, de azt mondja, amikor erre jár, sok ismerőssel találkozik, mindig szeretettel fogadják. Azt is elárulja, hogy a következő hónapokban biztosan nem lesz ideje utazgatni, mert sokkal fontosabb dolgok, nagyobb élmények várnak rá. „Júliusra várjuk Magor kishúgát, a nevét még titokban tartjuk. Teljes a boldogság így hármasban is, de négyesben még nagyobb lesz.”