"Csak" hat éve csöppentem a szakmába, de már három éve büszkén mondhatom, hogy az MTVA győri szerkesztő-riportereként dolgozom. Azonban napra pontosan 9 éve szereztem egy olyan titulust, amit még máig nem hiszek el, de családom, barátaim és közeli ismerőseim körében nagyon büszkén viseltem/viselek...Nézzük, miről is van szó. 2015.05.31. A dátum, amelyhez sajnos, rajtam kívül több ezer ETO szurkoló tud még kötni emléket. A hőn szeretett zöld-fehér csapatunk ezen a napon szerepelt utoljára a labdarúgó első osztályban.
“… a meccsnap reggelén nagyon izgatott voltam. Egy “csikócsapat” utazott el Debrecenbe, az akkor is remek játékosokból álló Loki vadonatúj, Nagyerdei stadionjába. Tizenhét éves fejjel, így is a második legfiatalabb tehetségként szálltam fel a buszra a többi között Nagy Ádám, Mayer Milán, Medgyes Sinan és Kerékgyártó Dávid mellé. Torkomban dobogott a szívem, mikor előtte való nap szóltak, hogy én is keretben vagyok… mert az ETO-nál eltöltött nagyon sikeres 11 évemben mindig is az volt a szemem előtt, hogy lejátszhatok akármennyi utánpótlás válogatott mérkőzést, de akkor leszek igazán elégedett, hogyha a felnőtt csapattal és a győri szurkolókkal közösen érünk el komoly eredményeket.
A mérkőzést a cserepadról kezdtem. Ahogy arra legtöbben, úgy a több, mint 150 fős győri tábor is számított, egy sima DVSC-TEVA győzelem lesz, úgy ez be is bizonyosodott. A hazaiak hamar tetemes előnyre tettek szert, számunkra a cél, a tisztes helytállás volt. A 75. perc körül jártunk, mikor melegítés közben odakiáltottak, hogy “Szala gyere”. Gyors átöltözés, kaptam az instrukciókat, aztán mire beálltam, már 5-0 volt oda. Aztán több változtatás történt és gól sem esett, szépen lecsorgott az a hátralévő 8-10 perc. Miután a többszörös válogatott Korhut Mihálytól elkértem a mezét, majd Iványi játékvezető úrtól elköszöntem, odanéztem a szurkolóink felé, akik a “Sose halunk meg..” rigmust skandálták.
Jómagam könnybe lábadt szemmel sétáltam feléjük, bennem a fájdalommal, hogy kitudja meddig nélkülünk rendeznek mérkőzéseket az első osztályban, legbelül pedig egy örömmel és büszkeséggel, hogy megvan, bemutatkoztam az ETO-ban az NBI-ben. Hazafelé tudatosult csak bennem, hogy én lettem az utolsó, aki az NBI-ben az ETO FC felnőtt csapatában pályára lépett. A szezon után aztán maradtam a klub kötelékeiben, de sorra jöttek a nagynevű, rutinos, remek ( némelyikük ) játékosok, akik mellett ilyen fiatalon hiába dolgoztam kőkeményen, “nehéz volt labdába rúgni”. Epizódszerepet kaptunk csak a többi fiatal tehetséggel a felnőttnél, egyedül a Magyar Kupa kiírásban tudtunk szerepelni, ott viszont a Debrecen ( 2016.09.14 1-0 ) és a Vasas ( 2016.11.29. 2-3 ) ellen is méltó ellenfeleknek bizonyultunk.
De mint ahogy mostanra az kiderült, nekem az a bizonyos nagyerdei este volt a csúcs a karrieremben, ami egyben a “végét” is jelentette. Az évek során a család és a munka fontosabbá vált, ígyhát az amatőr osztályok felé vettem az irányt. Az elmúlt esztendőkben a munkámnak köszönhetően nem szakadtam el teljesen a klubtól, folyamatosan hallottam, néha testközelből éltem át a menetrendszerinti változtatásokat a vezetői szerepkörökben, de ugyanúgy láttam azt is, ahogyan a több tucat játékos, valamint az edzők valamiért nem tudnak segíteni a klubon hosszú éveken át. Rengeteg hitehagyott szurkoló, sok-sok család, számtalan külföldön élő ETO drukker volt úgy évekig, mint én, hogy itt csak valami csoda segíthet. Ami ebben a szezonban, leginkább az utolsó 5 fordulóban történt, az mindannyiunk számára felejthetetlen. Legyen az játékos, sportvezető, pék, gyári melós vagy éppen televíziós riporter … A taps és a dal most azoknak az embereknek kell leginkább hogy szóljon, akik titkon mindvégig hittek benne, hogy egyszer ebből a “pokolból” még fel lehet éledni…”
Ennyi idő után úgy tekintek vissza, hogy minden belefektetett munka megérte, így, hogy azon a bizonyos estén pályára léphettem. Kilenc éven át büszkélkedtem, hogy az ETO utolsó NBI-ben pályára lépő játékosa vagyok, de őszintén mindig abban reménykedtem, hogy nem viselem sokáig ezt a titulust.
Gratulálok a csapatnak! Végre méltó helyre kerül! A klub négy bajnoki címe mellett összesen háromszor volt ezüstérmes, hatszor harmadik, míg a Magyar Kupában négyszer diadalmaskodott.
Na, most mi jön még?
Sok sikert kíván a Győri ETO FC “valahányadik” NB1-ben pályára lépő játékosa.