A Manchester City nyerte a labdarúgó Bajnokok Ligája 2022/23-as kiírását, mivel szombaton az isztambuli fináléban 1-0-ra legyőzte az Internazionale együttesét.
A trófeát először elhódító angol együttes a 68. percben a spanyol Rodri hajszálpontos lövésével szerzett vezetést, minimális előnyét pedig a lefújásig megőrizte.
Josep Guardiola ezzel az első vezetőedző lett, aki két csapattal is triplázni tudott egy szezonon belül, ugyanis az angol bajnok és FA Kupa-győztes Manchester City előtt a 2008/09-es idényben a Barcelonával is megnyerte hazája bajnokságát és kupasorozatát a BL mellett.
A Manchester City a legrangosabb európai kupasorozat 23. győztese lett, míg az olasz klubok az idei mindhárom európai kupadöntőben érdekeltek voltak, de mindhármat elvesztették.
Bajnokok Ligája, döntő:
Manchester City (angol)-Internazionale (olasz) 1-0 (0-0)
Isztambul, Atatürk Olimpiai Stadion, 71 412 néző, v.: Szymon Marciniak (lengyel)
Gólszerző: Rodri (68.)
Sárga lap: Haaland (92.), Ederson (94.), illetve Barella (59.), Lukaku (83.), Onana (92.)
Manchester City: Ederson – Akanji, Ruben Dias, Ake – Stones (Walker, 83.), Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne (Foden, 36.), Gündogan, Grealish – Haaland
Internazionale: Onana – Darmian (D’Ambrosio, 84.), Acerbi, Bastoni (Gosens, 76.) – Dumfries (Bellanova, 76.), Barella, Brozovic, Calhanoglu (Mhitarjan, 84.), Dimarco – La. Martínez, Dzeko (Lukaku, 57.)
II. félidő:
68. perc: Akanji ugratta ki a 16-os jobb oldalán Bernadro Silvát, akinek beadását ugyan blokkolták az olasz védők, de a kipattanót Rodri 14 méterről tökéletesen, két védő mellett csavarta a kapu bal oldalába (1-0).
A mérkőzést felvezető zenés és táncos megnyitó ünnepség zárásaként György Ádám, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész játszotta el a Bajnokok Ligája himnuszát, amikor a csapatok kivonultak a telt házas isztambuli stadion gyepére.
A találkozót a sokkal esélyesebbnek tartott Manchester City hatalmas lendülettel kezdte, így alig három percet kellett várni az első kapura lövésre, de a gólkirály Haaland próbálkozása fölé szállt, ahogy három perccel később Bernardo Silva még veszélyesebb kísérlete is. A kezdetben beszoruló Internazionale aztán rendezte a sorait, és bár a riválisnál volt többet a labda, mégis ígéretesebb akciókat tudott vezetni, azaz korántsem csak a védekezésre összpontosított. Több esetben a letámadása is eredményre vezetett, így kevésbé tudott kibontakozni az angolok játéka. A szigetországi együttes – amely sérülés miatt elvesztette Kevin De Bruynét, akit két éve hasonló okból szintén le kellett cserélni a BL-döntőben – az első félidő utolsó harmadában megint fölénybe került, de ez többnyire meddőnek bizonyult a várakozásoknak megfelelően stabilan védekező olaszokkal szemben. Az egyetlen kivételt Haaland helyzete jelentette, de akkor Onana állta a labda útját.
A térfélcserét követően is az első BL-trófeájára hajtó Manchester City futballozott fölényben, helyenként be is tudta szorítani olasz riválisát, de komoly helyzetet nem tudott kialakítani a betömörülő Internazionaléval szemben, amely ráadásul szórványos ellentámadásaiból rendre eljutott az angolok 16-osáig, de ott az utolsó kulcspasszok nem bizonyultak hatékonynak. A második félidő első nagy helyzetét így is – egy hatalmas védelmi hiba után – az argentin válogatottal világbajnok Lautaro Martínez hagyta ki. A vezetést viszont az angol gárda szerezte meg, amikor a sokadik hatástalanított beadás egyikére Rodri csapott le, majd lőtt hajszálpontosan. Az Inter azonnal sebességet váltott, közel is járt a gyors egyenlítéshez, de Dimarco előbb a keresztlécre, majd az előtte álló csapattársára fejelte a labdát. A hátralévő húsz percben a kék-feketék próbálkoztak becsülettel, de a fellazuló védelem megingásait kihasználva többször is eldönthette volna az összecsapást a Manchester City, Onana azonban védéseivel meccsben tartotta a csapatát. A hajrában Lukaku kétszer is hosszabbításra menthette volna a mérkőzést az Inter számára, de előbb ötméteres fejesével a gólvonalon álló Edersont találta el, majd egy támadással később a lövése elkerülte a kaput. A hosszabbítás utolsó pillanatában Edersonnak még egy bravúrt kellett bemutatnia Gosens fejesénél, amely után viszont már ünnepelhetett is, mert a játékvezető lefújta az összecsapást.
Illusztráció: depositphotos.com