Tovább íródott a történelem, soha nem látott bravúrt hajtott végre a Bátori Szabolcs, Kiss Balázs, Mészáros Krisztofer, Tomcsányi Benedek, Vecsernyés Dávid alkotta férfi tornász válogatott azzal, hogy a harmadik helyen végzett a felnőttek mezőnyében a mersini Európa-bajnokságon a csapatversenyben, és ezzel megszerezte a magyar férfi tornasport első Európa-bajnoki csapatérmét.

A Bátori Szabolcs, Kiss Balázs, Mészáros Krisztofer, Tomcsányi Benedek, Vecsernyés Dávid alkotta válogatott a csütörtöki selejtezőben a harmadik helyen végzett, így kvalifikálta magát a hatfős csapatfináléba, ahol – a selejtezőkkel ellentétben – az öt főből csak három tornász léphetett a szerekhez, így mind a három eredmény számított.

A selejtezőkben még négy versenyző mutathatta be szerenként gyakorlatát, és abból a három legjobbat vették figyelembe. Vecsernyésék az osztrákokkal kezdtek lólengésen, ahol mindhárom tornászunk jól teljesített, lévén az első kör után, az ukránok mögött a második helyen fordultunk. A mieink második szere a gyűrű volt, ott egy kicsit alacsonyabb pontokat kaptunk, ezt követte az ugrás, majd a korlát, ahol a kint tartózkodó edzők, Szűcs Róbert és Fazakas Csaba szerint is nagyon jó gyakorlatok születtek. Az utolsó két kör előtt harmadik helyen állt a magyar csapat. Mészárosék talajon fejezték be a döntőt, ekkor az ukrán együttes győzelme és a törökök második helye már borítékolható volt. A bolgárok közben lovon rontottak, az izraeliek viszont kicsit megközelítettek minket, de a csapatdöntő és egyben a magyar csapat utolsó gyakorlatának, Mészáros Krisztofer talajának köszönhetően sikerült megtartani a harmadik pozíciót. A magyar együttes így 240.393 ponttal sporttörténelmi bronzérmet szerzett, hiszen magyar férfiak csapatban eddig még nem álltak dobogón kontinensviadalon a magyar torna történetében.

Felnőtt csapatdöntő:
1. Ukrajna – 248.963
2. Törökország – 244.793
3. Magyarország – 240.393

Mészáros Krisztofer:
Nagy csoda, ami történt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy magyar férfi csapat eddig még nem szerzett érmet Eb-n. Rettentően boldog vagyok, és bevallom őszintén, reggel még egyikünk sem gondolta, hogy itt fog lógni a bronzérem a nyakunkban, mert már annak is örültünk, hogy bejutottunk a fináléba. Már korán reggel egymást bíztattuk a reggelinél, hogy jó lesz, odatesszük magunkat.
Egy laza ebéd után mentünk a csarnokba, ahol a melegítés jól sikerült, bár a többiek mondták, kívülről látszott, hogy fáradtabbak vagyunk. Végig próbáltam kihozni magamból a legjobbat, a vége számomra nagyon izgalmas volt, mert tudtam, hogy rajtam múlik a csapat bronza. Nem volt könnyű, hiszen már csak egyedül én tornáztam az egész csarnokban, az enyém volt az utolsó talajgyaki, de ki tudtam zárni mindent, elvégre hosszú ideje erre készülök.
Ráadásul van egy sportpszichológusom, vele minden nap tartom most is a kapcsolatot, és folyamatos mentális tréningeket csinálunk. Most se fogok ünnepelni, hanem készülök a holnapi három finálémra. Úgy gondolom, nagyon jó a csapatunk, összeszoktunk, összetartó társaság.

Tomcsányi Benedek:
Még nem tudtam felfogni, hogy sikerült, de felemelő érzés. Reggel azon gondolkodtam, de jó lenne megtartani a selejtezőben elért harmadik helyet, de őszintém bevallom, nem gondoltam, hogy sikerül. Ráadásul nekem sajnos eléggé fáj a bokám, 3 hete kezdődött, amikor egy tíznapos kihagyás után visszatértem. Persze nem a lábammal foglalkoztam, hanem a gyakorlatokkal, a csapattal, de úgy tudtam végigcsinálni az egészet, hogy a gyúrónk, Laszák Laci minden lábszer előtt bekötötte a lábamat, így nem volt akkora fájdalmam.
Próbáltam végig kizárni a külvilágot, nem figyeltem a táblára, hogy hol állunk éppen, mert az engem kizökkentett volna. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült, kiemelt helye lesz az érmemnek a polcomon, ahol mindig szem előtt lesz. Bevallom őszintén személy szerint én sírva fakadtam, amikor megkaptam, örök emlék marad számomra.

Kovács István, szövetségi kapitány:
Nagyon boldog vagyok, sikerült, el sem tudom mondani, mennyire örülök, a csütörtöki selejtező volt a belépő. Nagy rontás nélkül mindenki megcsinálta most, amit tudott, nagyon köszönök mindent az edzőkollégáknak és a versenyzőknek is. Januárban vettem vissza újra a teljes felnőtt válogatott irányítását szövetségi kapitányként, Szűcs Róbert vezetőedzővel, és az volt a feladatom, hogy ismét hozzak létre egy felnőtt válogatottat. Hát, azt hiszem, nyugodtan állíthatom, ez sikerült.
Az ifikkel is együtt készültünk, aztán márciusban betört a Covid és minden leállt. Azt gondoltam, ez nem a mi évünk lesz, hiszen eleinte mindenki csak otthon edzett, online ellenőriztük, ki, hogy fut, erősít. Álmomban nem gondoltam akkor, hogy a magyar tornasport első Eb-csapatérmét meg fogjuk szerezni. Aztán kinyitottak a termek, nagyon sokat edzettünk, keményen dolgozott mindenki, az ifik is velünk voltak, és nagyon jó volt végig a hangulat, mint ahogy most is kint, vállvetve harcolnak egymásért a fiúk. Az utolsó három hónapban szinte buborékban éltünk, két hét Tata, két hét Budapest váltotta egymást, senki nem járt sehova, nehogy megfertőződjön. Nagyon köszönöm a Magyar Torna Szövetségnek, hogy versenyeket rendezett, egyedüliként a világon nálunk volt Challenge Világkupa, majd ob és Mesterfokú, ez mind kellett a fiúknak. Sokat számított, hogy fiatalok léptek be a keretbe, és ki kell emelni Mészáros Krisztofert, aki hatszeres tornász, nagyon jó a hozzáállása, példát lehet venni róla, de a többiek is nagyon-nagyon keményen dolgoztak, és most kiválóan teljesítettek. Vasárnap szerenkénti döntők, aztán január 6-án már Tatán kezdődik a felkészülés az áprilisi baseli Eb-re.

Forrás és szöveg: gyac.hu