Már 22 éve történt, hogy 1999-ben az ETO női kézilabda csapata bejutott első nemzetközi döntőjébe.

Ekkor még „simán” alulmaradt a dán Viborggal szemben, de azóta kiemelkedő, meghatározó résztvevője mind a hazai, mind az európai versengéseknek. Ezt bizonyítja, hogy ebben az időszakban 13 bajnoki arany, 15 hazai kupagyőzelem, 13 Európa kupadöntős szereplés (közötte 5 BL győzelem) szerepel a dicsőséges eredménylistán.

A sok elért sikert több meghatározó edző segítségével érte el a csapat. Közülük kimagaslik három kiváló magyar szakember munkája, akik ugyan szép eredményeket értek el, de sorsuk mégis érdekes párhuzamokat mutat.

A 2000-es évek elején a rengeteg tehetséges kézilabda palántát felnevelő Róth Kálmán kapott felkérést a csapat irányítására. Meg is szerezték 2005-ben 46 év szünet után első magyar bajnoki aranyérmüket, és döntőt játszottak az EHF kupában. Itt azonban a hazai ötgólos győzelem után a székesfehérvári visszavágón „összeomlottak”, és 9 gólos vereséggel elveszítették a párharcot. Ezután szegény Róth Kálmánt „elsöpörte” a népharag, távoznia kellett.

A 2000-es évek végén már szintet lépett a győri gárda, szinte mindig ott volt a BL véghajrájában. Egy fiatal, tehetséges tréner, Konkoly Csaba irányításával jutottak be a 2009-es BL döntőjébe. A főleg magyar, saját nevelésű játékosokra épülő gárda a döntőre elveszítette két legjobb játékosát Görbiczet és Bradeanut, de így is kétgólos győzelmet arattak Dániában a döntő első mérkőzésén. A visszavágóra győriek ezrei töltötték meg a veszprémi Arénát. A fiatal hazaiakat „megbénította” a hangulat, amit a rutinos Viborg kihasznált és szoros csatában elhódította a BL serleget. Óriási volt a csalódás a szurkolók körében, Konkoly Csaba hiába teljesített csapatával erőn felül, megítélését ez a fájó vereség határozta meg.

A 2010-es években újabb szintet lépett az ETO KC. Az AUDI színrelépésével, komoly erősítésekkel már BL trófeák is „megjöttek”. Ambros Martin volt a fő sikerek kovácsa, de 2018-ban távozott az egyesülettől. Utódja segítője, a tehetséges Danyi Gábor lett. Ő még elődje eredményeit is túlszárnyalta, 3 év alatt szinte „verhetetlen” együttessé formálta az ETO-t. Amiben elindult, és befejeződött – azt megnyerte csapatával. Guiness rekordok könyvébe illő például, hogy 3 éves regnálása alatt 46 mérkőzésen nem szenvedtek vereséget a Bajnokok Ligájában.

Hazai szinten 71 mérkőzésen 69 győzelem, 2 vereség a mérleg. Az egyik „zakó” a „félbeszakadt” tavalyi bajnokságban Siófokon. Ennek a végelszámolásnál nem lett volna jelentősége, hiszen nagy pontelőnnyel vezettek a pontvadászatban. A másik vereség már „megbocsáthatatlan” volt Danyi Gábor számára. Az FTC önkívületben játszva 9 góllal legyőzte az ETO-t. A vezetés, a szurkolók Danyit nevezték ki „bűnbaknak”. Dicstelenül távoznia kellett.

Róth Kálmán, Konkoly Csaba, Danyi Gábor – három remek edző megsüvegelendő eredménysorral, mégis a többségnek a kudarc „ugrik be” a nevük hallatán.

Ilyen a profi sport, ilyen az élet?

Egy lelkes győri sportrajongó elmélkedése