Lezárultak a férfi labdarúgó bajnokság másodosztályú küzdelmei. A mostani szezonban két győri csapat vitézkedett, több-kevesebb sikerrel, a szezon második fele azonban az ETO-nak legalábbis véleményesre sikerült.

Véget ért a labdarúgó NB II idei szezonja – visszanézve most már azt mondom, hál’istennek. A Gyirmót erőn alul szerepelt, az előző évi, élvonalbeli szerepléshez képest a mostani hatodik hely nem a legjobb – de időnként mutatott erőt a csapat. Az ETO már más kérdés. A 13. hely csalódást keltő, 5 pontra az osztályozól. Az utolsó 10 meccsből mindössze egy győzelem született, az egész szezonre tekintve pedig ha csak a hazai meccseket nézzük, ijesztő a kép: 19 meccsből mindössze ötöt nyert meg az ETO hazai pályán. Öt alkalommal láthatták a Rába-parti alakulatot győzni a hazai szurkolók. Ezt a képet aligha javítja, hogy az idegenbeli táblán már jobb a helyzet: 19 meccsből 6 győzelem született…

Mindezt a bajnokság legfiatalabb (az átlagéletkor 23,2 év) és a harmadik legértékesebb keretével: 3,5 millió euróra taksálják a játékosok értékét, ez több, mint 1,3 milliárd forint. Felettük már csak a DVTK és az MTK van, 1,8 és 2,3 milliárd forinttal.

Persze, szezon közben történt váltás, és tudtuk előre, hogy nem ez lesz a feljutás éve. Érkezett az új sportigazgató, és érezhetően kommunikatívabb is a klub, ezen a téren abszolút látszik a fejlődés. A pályán azonban ezt nem mutatja a csapat. Se küzdelem, se akarás nincs a játékosok részéről, a feszültség pedig nemrég már a szurkolók és a játékosok között is testet öltött. A pályán kívülről gyenge játékot látunk, a pályáról nézve a szurkolók száma lehet fájóan alacsony. Úgy azonban még nem jött létre szurkolói közösség, hogy előtte nem volt egy szerethető csapat. Most erre várunk. Hajrá ETO!