Mónus József, alias Fehér Farkas, tradicionális távlövő íjász tavasz már visszahódította a világranglistán az első helyét, hiszen 1007,41 métert lőtt a világrekordlövő versenyen. Idén pedig ezt az eredményét is túllőtte. Hihetetlen teljesítményével ismét dicsőséget szerzett magának, sportágának és Magyarországnak is.
Fehér Farkas hihetetlen sportember, aki olyan elszántsággal és akarattal küzd ebben a csodálatos, ám roppant nehéz sportban, mint senki a világon. Ezt bizonyítják azok az elképesztő rekordok, amelyeket már magánénak tudhat.
Legújabb sikeréről néhány napja a közösségi oldalán számot be, amelyből kiderült az Amerikai Egyesült Államokban a nevadai Smith Creekben rendezett világrekordlövő versenyen túllőtte tavalyi, már akkor is fantasztikus távolságát. Hiszen míg az elmúlt évben 1007.41 méterrel ért el világrekordot, addig idén 1031,54 méterre lőtte ki íját. A távolságot hitelesítette a világ két legnagyobb világszervezete, a World Achery és az USA Archery is, akik egyben a verseny rendezői is voltak egyben.
Mónus József érhetően roppant boldogan posztolt, s kiemelte:
„Az 1000 méter fölötti lövések most befejeződtek itt! Ennyire tellett! Egy biztos, nyugodt szívvel mondom: lőhetetlen távolság! De a jó Istenünk érdemesnek talált rá! Hagyományaink velejárója a harci virtus! Volt benne részünk, évezredeken át! Földünk határa egykor ott kezdődött ahol felkel, és ott végződött, ahol letérdel a nap! Ami a múltban töretlen valóság, az a jelenben büszkeség! Ezzel a büszkeséggel lőhettem ki mindannyiunkért azokat a harcosokat, a világ legjobb nyílvesszőit! Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak büszkeségével! Magyar zászló lobog büszkén a nevadai Smith Creekben, az Amerikai Egyesült Államokban rendezett világrekordlövő versenyen! Hiszen nemzeti jelképeinknek szentsége van, és a jóért, a békéért, a barátságért, nemzetünk megmaradásáért meg is kell mutatnunk büszkeséggel!”
Fehér Farkas a köszönet hangján szólt mindenkihez, aki biztatta, aki hitt benne, majd így folytatta a verseny napján közzétett posztjában:
„Ha megkérdezi valaki holnap, hogy újra nekimennék-e ennek a küzdelemnek, akkor az lenne a válaszom: nem tudtam ugyan, hogy ennyi fájdalommal jár ez a lövés és a hozzá vezető út. Nem tudtam, hogyan lehet élve meghalni, mert ez történt ma… De a zászlóért, a hazánkért, a gyermekeinkért, a szeretteinkért és a jó Istenünkért, bármikor! Nem tudom elmondani, hogyan lehet könnyek nélkül sírni, nem tudom. Csak könnyekkel megy, mint most is! Hamarosan elmondom az egész történetet, de most megint összerogytam a fáradságtól. A harcos sosem fáradt, sosem eszik, sosem ül le, mondhatnánk! Á dehogy! A mostani „fegyverhordozóm”, a jó barát, Fábián Attila tudná csak elmesélni a valóságot! Szétszakadt inakkal, utolsó, görcsös erőfeszítéssel, meghalva ugyan, de a zászló feltartott kézzel büszkén lobog!” – fogalmazott meghatottan a kiváló sportember, s nyugodtan mondhatjuk, hogy szavai nem túlzások. Hiszen aki próbálta már ezt a sportot, az tudja, mennyire megterhelő, mennyi erőt és koncentrációt is kíván egyben. Fizikailag és lélekben is rendben kell lenni. István pedig „egyben volt”, idén is.
„Köszönöm Magyarországnak, hogy harcolhattunk érte! Köszönöm mindegyikőtöknek, hogy együtt örülhetünk a Ti eredményeteknek! Ez a számomra elképesztő íjjal lőtt távolság Nektek köszönhető, akik erőt adtok nap mint nap, hogy legyen erő a harchoz! Azt nem tudom, hogyan lesz a holnap! Csak azt tudom mondani, a múlt évben lőtt 1007, 41 méter erőn felüli volt! Erre megint a harcba szorítottatok a vágyaitokkal egy nagyobb lövés érdekében! Hála és köszönet érte!” – s persze a harcos nem pihen, hiszen Utah egyik sivatagában is versenyek várnak rá.
„Várom már, hogy újra otthon lehessek, újra előadásokat tarthassak harcművésztei hagyományainkról, annak továbbörökítéséről, vagy készíthessem a világ legjobb íjait, számotokra is!Új harcokra, új büszke dicsőségre!” – zárta a világcsúcstartó tradicionális távlövő íjász, Mónus József, azaz Fehér Farkas, akire egy ország lehet büszke.
Forrás és fotó: Mónus József László Facebook odala