A magyar válogatott nemrég Montenegróba, a fekete hegyek országába látogatott, így néhány barátommal utánuk eredtünk - Mireider Máté jegyzete.

Többször is írtam már a focival kapcsolatban, ez a téma nem újdonság. Egy másik kedves témám a Balkán. Tudom, nem mutat olyan jól a közösségi médiában, néha talán kérdőjeles egy-két ország működése is, de néha a szó eredeti értelmében is vadregényes tud lenni az, ami ott történik.

A magyar válogatott nemrég Montenegróba, a fekete hegyek országába látogatott, így néhány barátommal utánuk eredtünk – egész pontosan eléjük mentünk –, hogy egy rövid nyaralással egybekötve terjesszük kicsit a futballkultúrát is.

Sajnos a meccs kevés izgalmat tartogatott, az arra való bejutás már annál többet. Maradjunk annyiban, hogy az ország mottójában az szerepel, hogy „kicsi és becsületes”, a továbbiakban pedig az olvasó fantáziájára bízom, hogy az a több ezer magyar, aki ott volt a meccsen, hogyan jutott be, amikor csak helyi lakosok vásárolhattak jegyet.

Külön öröm volt, hogy Podgoricában rengeteg győrivel is találkoztunk – az, hogy mennyire volt gyümölcsöző az ötletük, hogy hangosan éltetik a mieinket a montenegrói szektor közepén, nem tudom, a meccs után már nem beszéltünk.

A kihagyott lehetőséget – nyerni a rivális otthonában – visszakaptuk, amikor Szerbia pontokat hullajtott Bulgária ellen (valóban csodálatos országok, ha nyaralni szeretnénk valahol!), így a litvánok elleni győzelem örömünnep volt Budapesten.

Focitól függetlenül azonban bátorítok mindenkit: látogasson el a tőlünk délre, keletre fekvő országokba! Életszagú élményt kaphat a műgonddal kiépített, szállodaillatú strandok fehér, reklámba illő homokja helyett, és a hazaút végén igazán jó lesz hallani a határátkelőn, magyarul: jó napot kívánok, üdvözöljük Magyarországon!