Kovacsics Imre nevét elsősorban a turizmus, azon belül fürdőlétesítmények üzemeltetése kapcsán ismerték meg a győriek. Tavaly június óta a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöki tisztét is betölti. Újító szemléletmódját ismerve biztosak lehetünk abban, hogy komoly reformok jönnek a pingpongosoknál. Kovacsics Imrével a hétvégén Győrben zajló asztalitenisz országos bajnokság kapcsán beszélgettünk.
– Hazánk egyik sikersportjának lett első embere, igaz, az utóbbi évtizedek eredményei kevés nyomot hagytak a sportszerető közönségben.
– Idén százéves az asztalitenisz szövetség, talán kevesen tudják, hogy ez a sportág huszonkilenc világbajnoki címmel rendelkezik, ami kiemelkedő még a sikerekben rendkívül erős magyar sportban is. A hetvenes években a legendás Gergely, Jónyer, Klampár trió nyert utoljára vb-címet, a nyolcvanas években aztán valami megtört, igaz, a hölgyek szép sikereket értek el az európai porondon.
– Miben látja a lemaradásunk okát?
– Nemrég a kínai szövetség elnökénél vendégeskedtem, sőt a válogatott edzőtáborába is beengedtek, ami azért keveseknek adatik meg. Azt láttam, hogy a sportágunk egyeduralkodóinak számító játékosok napi hat-nyolc órát edzenek, a legtöbben hat-hét éves koruk óta. Itthon két, maximum három órát edzenek a versenyzők, ami a világszínvonal eléréséhez kevés. Járom az országot, próbálom felmérni, hogy miben kell előrelépni. Sok helyen elég mostohák a körülmények. Nincs megfelelő edzőterem, de néhol még a tárgyi és anyagi feltételek sem adottak. Az, hogy még egyáltalán létezik itthon ez a sportág, azt elsősorban az elkötelezett edzőknek, szakvezetőknek köszönhetjük.
– Mik lehetnek az első lépések ahhoz, hogy ismét elérjük a nemzetközi szintet?
– Az olimpia után tehetségközpontokat hozunk létre az ország különböző pontjain, amiket természetesen támogatni fog a szövetség. Nemcsak az edzők és a sportágban dolgozók anyagi megbecsülését értem ezalatt, de ott leszünk a kiválasztásnál, versenyeztetésnél is. Új alapokra helyezzük az egész rendszert, ugyanis többször bizonyítottuk az elmúlt évszázadban, hogy a tehetségünk megvan, egy kicsit lemaradtunk az utóbbi időben, de ez hátrány behozható. Szeretnénk egy olyan úton elindulni, aminek eredménye olimpiai aranyéremben csúcsosodik majd ki.
– Újításokkal érkezett Győrbe a nemzeti bajnokság is, mik a legfontosabb változtatások a lebonyolítást illetően?
– A magyar bajnokság az utóbbi tíz évben elveszítette a presztízsét, ugyanis a külföldön profiskodó játékosaink nem jöttek haza az országos bajnokságra. Emiatt azt a döntést kellett meghoznom, hogy a válogatott játékosainknak kötelező részt venni az eseményen. Egyébként nyílttá tettük a nemzeti bajnokságot, bárki nevezhet, aki valamelyik egyesület tagja és rendelkezik orvosi engedéllyel. Az Olimpiai Sportparkban pénteken és szombaton tizenkét asztalon folynak a selejtezők. A vasárnapi elődöntőkre már csak két asztal marad, a döntők idején pedig a világversenyekhez hasonlóan már csak egy „centerpálya” lesz, hogy a figyelem a fináléra összpontosuljon. A magyar bajnokságra a belépés ingyenes, reméljük, hogy ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy minél több szurkoló jöjjön ki az olimpiai csarnokba.