Bő egy évtized után lemondott a férfi kosárlabda-válogatottal példátlanul sikeres időszakot letudó szövetségi kapitány, Sztojan Ivkovics, aki a molcsapat.hu-nak adott interjút.

“Hit, becsület és bátorság”– Ivkovics Sztojan ezzel a három szóval írta le a magyar válogatott élén eltöltött bő egy évtizedét.

“Amikor átvettem a válogatott irányítását 2013-ban, tudtam, hogy azzal nem fogunk előbbre lépni, ha az egyéni képességekben bízunk, ezért a kezdetektől fogva hangsúlyoztam, nem a legjobb játékosokat, hanem a legjobb csapatot keresem. Olyan társaságot akartam összeállítani, amelyik hisz és bízik, képes és akar küzdeni, és persze a legfontosabb: nem hitetlen. Akkor voltak, akik nem hittek a projektünkben, sorra mondták le a válogatottságot a játékosok, viszont akik maradtak, azokról tudtam, hogy számíthatok rájuk. Senki nem azért maradt, mert az Ivkovics Sztojan-csapatban akart játszani, hanem azért, mert a magyar válogatott fontos volt nekik. Nekem ennyi már elég volt kiindulásnak, még ha igaz is volt, hogy kiváló játékosokat veszítettem el” – magyarázta a szakember a molcsapat.hu-nak adott interjúban.

Ivkovics az olimpiai selejtezők után jelentette be a lemondását. A három vereséggel letudott tornának a világon semmi köze nem volt a döntéséhez.

,,Már júliusban szóltam a fiúknak, hogy menni fogok, az MKOSZ felé pedig augusztus 3-án közöltem a döntésemet és szerintem egyébként sem sok embert lepett meg a hír. Fontosnak tartottam a jövő érdekében, hogy a szerződés szerinti decemberi opció előtt tudassam, mert így van idejük felkészülni a februári selejtezőkre és zavartalan lehet az átmenet” – mondta az exkapitány.

“Hiába a sikerek, a zsinórban két Európa-bajnoki szereplés, biztos vagyok benne, hogy vannak, akik alig várták, hogy eljöjjön ez a pillanat. A kezdetektől fogva azt mondtam, én ezt így tudom csinálni, ha valaki tudja jobban, jöjjön és mutassa meg! Mivel ilyen nem akadt, elég hosszú ideig töltöttem be a posztot, és szerencsére volt részünk sikerben bőven”

Elég csak a tényeket rögzíteni, hogy lássuk, milyen munkát végzett Ivkovics: 2017-ben tizennyolc évnyi távollét után kijutott az Európa-bajnokságra a férfi kosárlabda-válogatott, amely 2022-ben megismételte a bravúrt, így ötvennégy év után először fordult elő, hogy egymás után két Eb-n is ott voltunk. A kapitány irányítása alatt 18 Eb-selejtezőt játszottunk le, ebből 14-et megnyertünk, és hazai pályán egyetlen meccsünket sem veszítettük el.

“Volt egy nehezebb időszak, amikor a magyar csapatnak nem sok esélye volt, hiszen miután szétesett Jugoszlávia és Oroszország, az utódállamok bivalyerős válogatottakkal léptek be a nemzetközi mezőnybe. Csak Jugoszláviából hat olyan válogatott lett, amelyek a világon is a legjobbak közé tartoztak, nemhogy Európában. Nekünk is a nulláról kellett elkezdenünk az építkezést, és már az első selejtezősorozatból is majdnem kijutottunk. A 2015-ös Eb-selejtezőben két ponton múlt a továbbjutásunk, csak rosszabb kosárarányunk miatt maradtunk le a tornáról, de nekem fontosabb üzenet volt, hogy megtaláltam a csapatomat. Tudtam, kire számíthatok és kik azok, akik képesek erős morális alapokra épülő csapatomban a hierarchia részévé válni” – magyarázta Ivkovics.

Amikor arról kérdezték, melyek voltak a kedvenc pillanatai kapitányként, gondolkodás nélkül a 2017-es Európa-bajnokság utolsó előtti csoportfordulóját említette. Akkor az volt a tét, hogy ha legyőzzük a házigazda Romániát, nemcsak két győzelemmel zárjuk az Eb-csoportot (az utolsó körben a Pau Gasol-féle spanyolok ellen nem lehettek reális győzelmi reményeink), de tovább is jutunk a legjobb 16 közé. A csapat teljesítette a célt, de Ivkovics nem a 80-71-re megnyert mérkőzés miatt emlékszik vissza szívesen a kolozsvári mérkőzésre.

“Kijöttem a sajtótájékoztatóról, és meglepve láttam, hogy rengeteg szurkoló maradt a lelátókon. Azt hittem, hazaiak, de nem érdekelt, ha meg is akartak volna lincselni, azt mondtam a fiúknak, ma megmutatták, hogy igazi magyar csapat, ezért elénekeljük együtt a himnuszt. Amikor belekezdtünk, kiderült, hogy a mi szurkolóink voltak a lelátón, előrekerültek a zászlók, és együtt énekeltünk. Aznap lettünk igazi, nagybetűs csapat, és a válogatott minden tagja megmutatta, hogy igaz magyar ember. A győzelmek között is akadt néhány emlékezetes. Szerintem a legjobb csapat, amit legyőztünk a szlovén válogatott volt, de nagyon erős volt az az ukrán válogatott is, amit idegenben sikerült megvernünk” – idézte fel a győzelmeket mosolyogva Ivkovics.

“De ha a kedvencekről van szó, hiába kaptunk ki háromszor is az olimpiai selejtezőben, nekem megmarad a szívemben. Ahogy a csapat fogadta a távozásom hírét, és ahogy próbált tartalékos összeállításban is győzelemmel búcsúztatni a lengyelek ellen, ami a prioritás volt a tornán, mert a többi mérkőzésen a játékosok jövője, illetve a fiatalok, a következő generáció beépítése került előtérbe.”

“Hálás vagyok, hogy olyan országot képviselhettem, ahol sportban dolgozni vagy sportolónak lenni kiváltság. Büszke vagyok, hogy több mint egy évtizeden keresztül szolgálhattam a nemzeti válogatottat. Köszönöm Szalay Ferenc elnök úrnak a lehetőséget, gratulálok a válogatott és klub sikerekhez. Az új elnöknek, Báder Mártonnak szurkolok, hogy ezeket is felülmúlja. Köszönöm a kollégáknak, játékosoknak és szurkolóknak ezeket a csodálatos éveket. Nagyon nagy utat jártunk be addig, míg mára már elvárás a mieinkkel szemben, hogy kijussanak az Európa-bajnokságra. Zsinórban a harmadikra. Bárki veszi is át a helyemet, őszintén kívánom, hogy átélje, amit nekünk sikerült az elmúlt két nagy tornán.”

“Hogy valaha visszatérek-e a csapathoz? Ha igen, akkor nagy a baj” – mondta nevetve Ivkovics. “Azt gondolom, a következő 5-6 évre biztosítva van a magyar válogatott, megvan a játék, a játékosok, a koncepció, a csapategység. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódást okozni. Hogy utána mi lesz, az már azokon múlik, akik most átveszik az irányítást”.