Azt hiszem, van egy új “egyik kedvenc” sportágam, ez pedig a hetes rögbi, amely sokáig nem is létezett, és aminek a megjelenését pontosan az olimpia idézte elő. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis régóta küzd azzal a jelenséggel, hogy vannak tévés szempontból lassú, kevésbé közvetíthető, így a szponzorok, a fiatal nézők felé is nehezen eladható játékok az ötkarikás programban.

A klasszikusok megreformálásának iskolapéldája az öttusa, amely már több mint egy évtizede alig hasonlít arra, amiben Balczó András, Török Ferenc, vagy Martinek János világklasszis volt. Először egy napba sűrítették az öt próbát, majd odáig jutottak, hogy rövidesen a lovaglást kiveszik a tusák közül és kerékpárral váltják. Belenyúltak már a birkózás szabályaiba, de jöttek be atlétikában és úszásban is színesítő verziók, gondoljunk csak a mix váltókra, amelyekben nők és férfiak alkotnak egy csapatot. Vannak jól és borzasztóan rosszul sikerült reformok.

Most, hogy élőben láttam a Stade de France-ban 80 ezer néző előtt lejátszott meccseket, biztos vagyok benne, hogy legjobban a rögbi olimpia-kompatibilissé változtatása sikerült. A játékidő mindössze 2×7 perc, és csak 7-7 rögbis alkotja a csapatokat. A játékban így gyors akciók vannak, nem tartalékolnak az erővel a sportolók, és van hely a látványos futásokra is, hiszen a pálya mérete nem lett kisebb annál, amelyen a 15 emberes eredeti változatot játsszák.

Egymást követik a meccsek, az olimpiai rögbitornát két nap alatt le is pörgették. Egy csapatsport esszenciája 2×7 percben. A franciák – és sok más ország – imádják ezt a játékot, családostól jöttek ezrével a nézők, jelmezes, színes kavalkád volt az egész drukker-tömeg.

A milliószor elcsépelt “varázslatos hangulat” adja talán a legjobban vissza azt, ami a stadion környékén uralkodott. Itt tényleg benne van a levegőben az, amiért a kezdetektől olimpia az olimpia. Senki nem provokálta az ellenfél drukkereit, mindenki békében megvolt a másik ország szurkolója mellett, készültek a közös fotók. Már legutóbb Tokióban is több mérkőzést megnéztem a televízióban, és nagyon drukkoltam annak, hogy a Fidzsi-szigetek csapata nyerjen. Ezt meg is tették, és most is a döntőig jutottak, ahol aztán a franciák legyőzték őket, a párizsi olimpia – számomra – egyik legemlékezetesebb, nem magyar vonatkozású sporteseményén.