Kammerer Zoltán, a háromszoros olimpiai bajnok sportlegenda képtelen kihívások nélkül élni. A 44 éves klasszis Szolnokon két új országos bajnoki címet ünnepelhetett, pedig mint mondja, a riválisoknak már nem őt kellene legyőzniük. De mi a titka és tervezi-e a visszavonulást? – erről is kérdeztük.

Számítottál rá, hogy 44 évesen újabb két magyar bajnoki cím büszke tulajdonosa leszel?

Egyáltalán nem, hiszen annak idején azért kezdtem el kajakozni, hogy legalább egy ifjúsági világbajnokságot nyerjek. Aztán másképp alakultak a dolgok. Az első ifi-vébémről rögtön három arannyal tértem haza, később háromszoros olimpiai bajnok lettem és közben újabb világbajnoki és Európa-bajnoki címeket szereztem. Idén harmincöt éve, hogy kajakozok. Néha elgondolkodom, vajon mondják-e már az edzők új generáció tagjainak, hogy „figyelj, bárki megverhet, csak az öreg Kammerertől ne kapjál ki”.

Az ellenfeleid kis túlzással a fiaid lehetnének.

Ez egyáltalán nem túlzás, hiszen a fiam húszéves, és vannak olyan osztálytársai, akikkel egy edzőtáborba járok, de fiatalabb kajakosokkal is gyakran versenyzek. Nagyon sokan szeretnék közülük a skalpomat, pedig nem engem kellene megverniük. Van egy szintén győri színekben versenyző, regnáló olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki címvédő, Kopasz Bálintnak hívják. Ha valaki világraszóló eredményeket szeretne elérni, sokkal inkább őt kellene elcsípnie a hazai és a nemzetközi mezőnyben, nem engem.

Mi a titkod?

Nincs titok. Egyszerűen nagyon szeretem, amit csinálok. Nekem nem kell plusz motivációt keresnem. Teljesen automatikus, hogy amikor reggel felkel a nap, én indulok edzeni. Akkor is, ha rossz idő van, ha fúj a szél vagy ha éppen esik az eső. Maximális erőbedobással kell dolgozni mindennap, olyankor is, ha nem ideálisak a körülmények. A kék égbolt, a napbarnított bőr, és az izmos test csak egy része az egésznek, viszont én azt az utat is nagyon szeretem, amíg az ember eljut idáig.

Az Európa-bajnokságon szakkommentátorként láthattunk az M4 Sporton. Hogy érezted magad a stúdióban?

Kamera a becenevem, talán azért sem jöttem zavarba az élő adásban. De a viccet félretéve, örültem a felkérésnek, így még az sem zavart a közvetítés alatt, hogy ezúttal nem lehettem ott az Eb-n.

Mit gondolsz most a visszavonulásról?

Szolnokon megfordult a fejemben, hogy ez lehet az utolsó országos bajnokságom. Az ötszáz méteres döntő utolsó ötven méterén ezért inkább már lassítottam, hogy még egy picit élvezhessem, hogy elöl megyünk és nyerünk. Fantasztikus érzés volt. Hogy ez volt-e az utolsó versenyem? Október elején hozom meg a döntést, addig tart az ob utáni pihenő.

Addig is, mit üzensz a skalpvadászoknak?

Hogy sose adják fel.