Priskin Tamás nem levezetésnek szánta az NB II.-es bajnokságot. Egy évvel ezelőtt hazatért Győrbe, és megmutatta a mezőnynek, hogy a maga mögött hagyott 63 válogatott meccs, az ezeken szerzett 17 találat, az Európa-bajnoksági szereplés és a Premier League-gólok nem a véletlennek köszönhetők. Priska 35 évesen az ETO vezére, a fiatalok mentora, a csapat kapitánya, akinek esze ágában sincs még visszavonulni.

– A DEAC ellen győztes gólt szerzett, és már 16 találatnál jár ebben az idényben, és vezeti a góllövőlistát. Más a gólszerzés öröme a Premier League-ben, mint a magyar NB II.-ben?
– Nyilván van különbség abban, hogy kinek lövi az ember, hogy az a gól három pontot ér-e, hány ember látja, mi a tét, de a pillanatnyi érzés semmivel sem kevesebb egyiknél vagy másiknál. Persze, ha a Manchester City kapujába talál be az ember, annak jóval nagyobb a visszhangja, mint ha a DEAC ellen eredményes. Azért a norvégoknak lőtt gólom, amivel 2016-ban kijutottunk az Európa-bajnokságra, különleges helyet foglal el a szívemben, az leírhatatlan érzés volt.

– Annak idején Priskin Tamás volt a legfiatalabb az ETO kezdőcsapatában, és különleges tehetségnek számított, azóta eltelt néhány év, és ma már a legrutinosabb játékosa a zöld-fehéreknek. Jól érzi magát az ifjú titánok között?
– Nagyon élvezem ezt a kicsit atyáskodó szerepet, így én is fiatalabbnak érzem magam. A viccet félretéve, a klub utánpótlásbázisa az egyik legjobb az országban, remélem, minél többen jutnak majd el akár a válogatottig, és komoly karriert tudnak befutni. Örülök, hogy amolyan mentorként a részese lehetek a fiatalabbak fejlődésének. Én csinálom a dolgomat, és közben próbálom megmutatni a helyes utat azoknak, akik fogékonyak a tanácsokra. Fiatalon én is jó játékosok között voltam, és tanultam tőlük, illik a tapasztalatot továbbadni. Imádom Zlatan Ibrahimovic játékát, és ő remek motiváció arra, hogy lehet még pár jó évem a pályán. Amíg az alázat, a sikeréhség megvan bennem, addig megyek előre. Nyilván az ember teste is jelezhet, hogy elég, de én most úgy érzem, jó erőben vagyok, és bírom.

– Nemrég az ETO-ból Kerkez Milos a világ egyik legnagyobb klubjához, az AC Milanhoz igazolt. Milyen tanácsokat adott neki?
– Milossal szoros kapcsolatot ápolunk, kiemelkedően tehetséges játékos, a korához képest extra teljesítményt tudott hozni folyamatosan, nem lepődtem meg, hogy egy ilyen lehetőséget kapott, nagyon boldog voltam. Minden olyan gyorsan történt, hogy alig maradt időnk beszélni róla. Milos képes rá, hogy akár a felnőttcsapatban is idővel helyet követeljen magának. A beilleszkedés első időszaka mindig nehéz, ezt átéltem én is Angliában, távol kerülsz a családodtól, idegen környezetbe. Sokat segít ilyenkor, hogy a klub, a játékostársak partnerek-e ebben, de biztos vagyok benne, hogy a világ egyik legnagyobb csapatánál ezzel nem lesz gond, hiszen nem egy csiszolatlan gyémántból faragtak már világsztárt.

– A gólkirályi cím megszerzése is komoly motiváló erő?
– Csatár vagyok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék annak, ha gólkirály lehetnék, de messze nem ez a legfontosabb számomra. Fontos dolog persze, de a csapatot én magam elé helyezem, el kell, hogy érjük a kitűzött céljainkat. Ha enyém lesz a legtöbb gól, én leszek a világ legboldogabb embere.

– Jól döntött, amikor hazatért Győrbe?
– Mindig azt mondom, mindenütt jó, de a legjobb Győrben. Én nem idegen környezetbe jöttem haza, hanem ismerősök közé. Amikor nem az ETO-ban játszottam, akkor is sokszor voltam a stadionban, a klubházban, és tisztában voltam az aktuális történésekkel. A szüleim is régóta itt dolgoznak az ETO-nál, igazából ez a második otthonom. Boldog vagyok, hogy újra Győrben lehetek, hogy ETO-s lehetek.