Puskás Ferenc nemcsak azért a legnagyobb, mert ő a világ valaha volt legjobb labdarúgóinak egyike. Puskás emberileg is megismételhetetlen.

Puskásról éppen ezért mindenkinek van egy története. Vagy legalábbis nagyon sokaknak. Én például életem kokiját kaptam tőle egy öregfiúk meccs után. Na persze nem egymás ellen játszottunk, de édesapámmal jó párszor kergették a labdát abban a tolna megyei kisvárosban, ahonnan a felesége származott. Kölyök focista lévén apám odavitt hozzá és bemutatott: „Szóval, te vagy a kis Szigeti?!” – kérdezte Puskás. Majd mielőtt bármit szólhattam volna, egy olyan barackot nyomott a fejemre nevetve, hogy egy pillanatra elsötétült előttem a világ.

A jelenet után kissé kábán, de rendkívül büszkén meséltem minden szembejövőnek, hogy most találkoztam Öcsi bácsival! Tőlem viszont leginkább azt kérdezték, miért vakargatom a fejemet. Nem szóltam semmit, csak vigyorogtam.

Puskás úgy lett a legnagyobb, hogy maga is legendák között futballozott. És itt nem csupán az Aranycsapat tagjaira gondolok, hanem ugyancsak az elsők között a zseniális Kubala Lászlóra. Kubala volt az a magyar sztárjátékos a Barcelonában, aki miatt megépült a Nou Camp 1954-ben. Annyian voltak ugyanis kíváncsiak a magyar (és ráadásul szőke) Kubala szenzációs játékára, hogy meccsnapokon 30-40 ezer (!) szurkoló rekedt a Barca régi stadionján kívül. Kellett egy új aréna.

És ha már emberi nagyság, legendák és példaképek: Kubala volt az is, aki – az 1956-os forradalom levesére után számos emigrálni kényszerült magyarral együtt – anyagilag is támogatta, sőt, saját otthonába fogadta be az akkor nehéz időszakot megélő Puskást, aki hamarosan a Real Madrid ünnepelt játékosa lett.

Puskás emléke, szellemisége ma is él, mi több, eleven! Ha valakit a Puskás vezetéknévvel áldott meg a jóisten és van olyan szerencsés, hogy Madridban jár, menjen be az egyik kis helyi üzletbe és mutatkozzon be: egészen biztos, hogy közös fotót, szelfit kérnek majd tőle, hiába is magyarázza, hogy csupán névrokona a nagy Panchónak.

Talán ebből is látszik, hogy Puskás ugyan már 15 éve nem él, mégis itt van közöttünk. És ez még nagyon sokáig így lesz, ha nem az örökkévalóságig. Legyünk hálásak érte. Puskás egyszeri és megismételhetetlen. Nyugodj békében, Öcsi bácsi!

Korábban ma a témában:

Tizenöt éve halt meg Puskás Ferenc