A világ egyik legismertebb futóversenyének a New York maratonnak idén több magyarral együtt győri résztvevői is voltak. A GYAC Futóklubját is vezető Nagy Ritának régi álma vált valóra azzal, hogy ott lehetett az 53 ezer fős mezőnyben.

New Yorkban minden év novemberének első vasárnapján megáll az élet, vagy felpezsdül, nézőpont kérdése. A közlekedés az útlezárások miatt leginkább a metróra korlátozódik, cserébe több tízezer ember lepi el az utakat. Ez a nap minden évben a maratonról szól, amely a világ legnagyobb utcai futóversenye. Alkalmanként ötvenezer ember fut végig valamennyi híres városrészen Brooklyntól Bronxon és Queensen át Manhattanig. A mezőnynek idén győri résztvevője is volt. Nagy Rita életében régóta fontos szerep jut a futásnak, a bakancslistás álom, a részvétel a New York maratonon most jött össze.

„Ez a legnagyobb futóverseny a világ legszenzációsabb városában, a kategória sztárjai is neveznek, olimpiai és világbajnokok, például a 42 kilométert kevesebb mint két óra alatt teljesítő Eliud Kipchoge is többször rajthoz állt már New Yorkban. Persze a mezőny nagy részét a hozzám hasonló lelkes, de nem profi futók adják. A hangulat leginkább egy hatalmas utcai fiesztához hasonlít, most több mint 53 ezer induló volt, és közben nagyjából egymillióan biztatják a kordonok mellett a futókat, ugyanúgy a lassúbb versenyzőket, mint a világcsúcstartót” – mesélte a GYAC Futóklubot is vezető Nagy Rita.

A hat klasszikus maratoni versenye között a tokiói, a bostoni, a londoni, a berlini és a chicagói előtt a New York-i a legnagyobb létszámú. A részvételhez nem elég a nevezés, a szerencsének is nagy szerep jut, hiszen csaknem háromszor annyian akarnak indulni, mint amennyien rajthoz állhatnak. Sorsolás dönt. Idén is több magyar volt a mezőnyben.

„Úgy indulhatsz, hogy világelső vagy, és meghívnak, vagy ha eléred a korosztályonkéni szintidőt, ami iszonyat kemény, nagyjából 15 perccel jobb, mint például a boston maratoné. Na, én egyik csoportba sem tartozom, így neveznem kellett, és bízni abban, hogy kisorsolnak. Emlékszem, hajnalban jött egy sms, amiben közölték a jó hírt, én pedig csak sírni tudtam örömömben. Az egyik legszebb álmom vált valóra. Még az ötödik New York-i napon is csak azt mondogattam magamban, hogy nem hiszem el.”

A New York-i pálya nem tartozik a könnyű kategóriába, sok a kanyar és az emelkedő a hidak miatt, aki egyéni csúcsot akar futni, az nem ezt a versenyt választja. A presztízse ugyanakkor óriási. Nagy Rita egy sérülés után, ugyan nem olyan idővel, mint szerette volna, de teljesítette a távot, így az ő neve is ott lehetett a másnapi New York Timesban, a többi célba érkezőével együtt.

„Ez egy kedves hagyomány, hogy a hétfői NYT lehozza az összes induló nevét, és idejét, akik lefutották a maratont. Büszkén szorongattam a metrón reggel a lapot, és keresgéltem benne a nevemet. Nagyjából nyolcvan magyar volt idén a versenyen, találkozni is tudtunk velük, mert a konzulátus egy palacsinta-partin látta vendégül a magyarokat, ezerkétszáz palacsintát készítettek. Kemény dolog lefutni 42 kilométert, de ezt elkészíteni se lehetett könnyebb” – nevetett végül Nagy Rita.