Az idei olimpián a kedd volt a legeredményesebb nap, Lőrincz Tamás igazi legendává vált, ma pedig Viktor folytathatja a hőstetteket. Roland sok mindenről mesélt a Győr+ Rádiós kollégáinak.

Lőrincz Tamás, aranyérmes birkózónk már alig várja, hogy családja körében lehessen újra. Nagy Roland, a Győr+ tokiói tudósítója, rádiónk reggeli műsorában számolt be találkozásáról az olimpiai bajnokkal.

A keddi nap volt eddig a legeredményesebb a magyar versenyzők számára, hisz egyetlen nap alatt 2 arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel gyarapodott a küldöttség medálkollekciója. Nagy Roland a birkózócsarnokban személyesen találkozhatott az aranyérmes Lőrincz Tamással, aki tudósítónk szerint maximálisan megérdemelte a győzelmet, hiszen sok áldozatot hozott azért, hogy ott lehessen az olimpiai döntőben.

Az aranycsata után pedig csak arról beszélt, hogy már nagyon sietne haza a családjához, hisz előtte van a kép, ahogy a gyerkőcei majd összevesznek azon, ki vegye először a nyakába az aranyérmet.

Lőrincz Tamás azt is elmondta riporterünknek, hogy ez volt az utolsó olimpiai szereplése, de az is lehet, hogy a pályafutása is itt fejeződik majd be. A bajnok a riói olimpiát tervezte az utolsónak, de látta, hogy testvérének Lőrincz Viktornak „levették” a bírók a nyakából a bronzérmet és nagy csalódás érte. Viktor azonban nem esett össze. Kitartása, akarata akkora erőt adott, ami Tokióig tolta el Tamást is.

Roland beszélt azokról az érzésekről is, amelyeket csak a mixzónában lehet átélni. Van ott örömkönny, sírás és felhőtlen boldogság is. Tudósítónk szerint azonban nagyon nehéz szóban vagy írásban visszaadni az olimpiai feelinget, mert nincs az a szó, amely hűen fejezné ki a kitörő örömöket.

Roland átélt néhány különleges élményt is, a minap például az egyik tévétársaság két szakkomentátora – egy férfi és egy nő- kérte fel arra, hogy készítsen róluk egy szelfit. Mivel mindketten maszkot viseltek elsőre nem ismerte fel a két embert, csak később tisztázódott, hogy két legendás egykori atléta kérte fel fotózásra. És valószínűleg pont azért, mert a hölgynek ismerős volt a Rolandon feszülő magyar mez. Persze, hogy ismerős volt, hisz sok éven keresztül láthatta Petráhn Barbarán a magyar atlétika és Győr büszkeségén, akivel együtt rótták a köröket Európa számos stadionjában…

„Ma megcsináltuk az első felét, szerdán jön a második”