A Győri Audi ETO új jobbszélsőjével, a fiatal tehetséggel, Lukács Viktóriával beszélgettünk. Megtudtuk, hogyan éli meg, hogy új városba tette át székhelyét, és az kiderült, ki az, akivel sokat sétál, aki mindennapjai részévé vált és Csokinak hívnak.

– A klubhoz érkező másik két játékoshoz képest nem kellett országhatárt átlépned az új szezonban, de azért megváltozott az életed. Miben más most a helyzeted?
– Valóban, nekem valamivel könnyebb, hiszen a családom és a barátaim csak pár kilométerre élnek Győrtől, könnyebben tudunk találkozni, mint például Franciaországból vagy Norvégiából érkező csapattársaim. Emellett az is igaz, hogy eddig mindössze egy szezont töltöttem Budapesten kívül, így számomra is újdonság ez a helyzet. Új csapat, új hely, új város – nekem is hozzá kell szoknom ehhez a felálláshoz.

– Hogyan érzed magad Győrben?
– Nagyon tetszik a város. Jól érzem magam a budapesti nagyvárosi nyüzsgés után ebben a nyugodtabb környezetben. A párommal próbálgatjuk az éttermeket, voltunk már strandon is, az emberek nagyon kedvesek voltak velünk mindenhol. Eddig csupa pozitív benyomást szereztem.

– Egy-két hét elteltével milyenek az első benyomásaid a klubnál?
– Izgatott voltam nagyon. Ahogy az előbb is említettem, egyszer voltam egy évet más csapatnál, ezért kicsit izgultam a beilleszkedés miatt. Minden aggodalmam elszállt a fogadtatást követően. A lányok nagyon kedvesek voltak velem. Mindenben segítettek, mindenki mosollyal fogadott. Az edzőtáborban mindenkivel tudtam beszélgetni és tényleg mindenki nagyon aranyos volt.

– A csapatban van olyan játékos, akit már ismersz, mást ne említsek, Faluvégi Dorottyával egy klubban játszottatok, mindketten válogatottak vagytok, sőt a posztotok is azonos. Segítség számodra, hogy nem teljesen idegenek közé érkeztél?
– Hogyne, persze! Szerencsére az összes magyar játékossal találkoztam már a válogatottban, így ismerem már őket. Csibével (Faluvégi Dorottya – szerk.) jó a viszonyunk, számíthatok rá a mindennapokban, és sokat segítünk egymásnak az edzések alkalmával is.

– A felkészülést egyből egy egyhetes edzőtáborral kezdtétek. Most azonban már itthon vagytok. Ha nem edzésen vagy, hogyan telik egy napod, mi az, ami kikapcsolódást jelent számodra?
– Van egy kiskutyám Csokoládé, aki egy törpespicc kutyus, 6 éve vettem, amikor egy évet Siófokon játszottam. Azóta velem van, és hű társammá vált. Nagyokat sétálunk, és teljesen beépült a mindennapjaimba, hogy vele foglalkozzam, gondoskodjam róla. Ezen kívül még most, a felkészülési időszakban, amíg nincs minden hétvégén mérkőzésünk, igyekszem minél többet a családommal lenni, egy-egy szabad hétvégén ellátogatok szeretteimhez. Kincső, a kishúgom, őt is igyekszem minél gyakrabban meglátogatni Gyálon. Egyébként meg az első néhány hónapban az lesz a programom, hogy minél inkább felfedezzem Győrt!

– Mit üzensz a szurkolóknak?
– Azon leszek, hogy tudjak majd segíteni a csapatnak, és aktív részese szeretnék lenni a sikernek abban, hogy a következő Final4-ról elhozzuk majd azt a bizonyos serleget…

Forrás: gyorietokc.hu