Február 17-én ünnepli 50. születésnapját Czigány Kinga kajakos, aki tagja volt az 1992-es barcelonai olimpián 500 méteren győztes női kajaknégyesnek, emellett világbajnokságokon ötször állhatott dobogóra és 11-szeres magyar bajnok.

Győrben az ETO-nál kezdett versenyezni, nevelőedzője Pártos István volt. 1986-ban az ETO megszüntette kajak szakosztályát és a Győri Dózsába került.

Czigány Kinga Dónusz Évával, Mészáros Erikával és Kőbán Ritával lett ötkarikás bajnok. Évek óta Kanadában él a családjával, házvezetőként dolgozik, időseket gondoz.

“Sütök, főzök, mosok, takarítok, bevásárolok nekik. Valószínűleg az isteni gondviselés vezetett erre a pályára tíz évvel ezelőtt. Akkoriban sok szempontból kerestem a helyemet még, és az elején egy kényszerpályának fogtam fel ezt a munkát. Idővel azonban beleszerettem, és ma már ha három diplomám lenne se tudnék jobb munkát elképzelni. Szeretem az embereket, jó érzés olyasmit tenni, amire tényleg nagy szükségük van” – nyilatkozott a magyar szövetség honlapján.

Arra a kérdésre, hogy 30 évvel ezelőtt fel tudta-e fogni, hogy mit jelent egy olimpiai részvétel, pláne egy aranyérem, Czigány Kinga azt mondta: húszéves fejjel nagyon sok mindent nem tudott még feldolgozni. “Eléggé későn érő típus voltam, különösen a lelki dolgokban, de azt hiszem, jól vettem akkor az akadályokat, nem okozott ez problémát nekem. Sőt, a korom miatt talán rajtam volt a legkevesebb nyomás, de az is igaz, hogy magasan voltak az elvárások, mert az utolsó napon volt a döntő, és addig nem volt aranyérmünk azon az olimpián kajak-kenuban” – idézte fel a történteket.
 Ahogy fogalmazott, a győzelem után sodródott az árral, élvezte a sikerrel járó hírnevet, de idővel aztán rájött, hogy “ez egy csapda, mert a béke és a boldogság nem itt keresendő”.

“Az olimpiai aranyérmemet is a szekrényemben őrzöm, amikor a gyerekeimet érdekelte, elővettem, de nosztalgiából csak úgy, soha” – mondta.

Czigány Kinga 1997-es dartmouth-i vb után, mindössze 26 évesen vonult vissza. “Az eredményeim akkor már nem voltak olyan jók, és úgy éreztem, nincs már jövőm a sportágban. Sérülések is gyötörtek, és bár a vb után elkezdtem az alapozást, a tavaszi edzőtáborban már tényleg azt éreztem, hogy nincs tovább. Volt, hogy arra ébredtem fel éjszaka, hogy miért nem adtam magamnak még egy esélyt. Hosszú vívódás volt ez, de odáig sosem jutottam el, hogy újrakezdjem. Ennek ellenére semmit sem bántam meg, teljesnek érzem a karrieremet” – értékelt.

Elárulta, hogy ma már csak ritkán kajakozik, de a tavalyi olimpián is nézte a futamokat, és nagyon örült a magyarok sikereinek.

Czigány Kinga a Győri ETO, a Győri Dózsa, az UTE és Bp. Honvéd színeiben versenyzett, 1992-ben és 1993-ban ő lett itthon az év kajakosa. 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

Két évvel ezelőtt Czigány Kingával közösen idéztük fel az olimpiai bajnoki döntő pillanatait. Cikkünk itt olvasható:

„Leírhatatlan érzés volt az olimpiai győzelem”