Állami kitüntetéssel ismerték el Papp Győzőt, a Kisalföld sportrovatának vezetőjét, aki a Magyar Arany Érdemkeresztet kapta meg. Az oklevélre írt indoklásban minden benne van, ám Papp Győző ennél sokkal több a kisalföldi térség sportéletének, az olvasóknak és a kollégáinak is. A Papp Győző, az Papp Győző! És rengetegen tudjuk, ez mit jelent.

Az említett oklevélen a méltatás így szól: „Papp Győző újságíró, sporttörténész, a Kisalföld napilap sportrovatának vezetője részére, kimagasló újságíró pályája, a Kisalföldi térség sportéletének bemutatását szolgáló, több évtizedes elkötelezett tevékenységének elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom” – az átvételre pedig március 14-én, a Külügyminisztériumban került sor, átadója pedig Illés Boglárka, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért felelős államtitkára volt. Papp Győzőnek a helyszínen Gyurta Dániel, olimpiai bajnok úszó is gratulált. S azóta még egészen biztosan, hogy rengetegen. Mert Papp Győzőt elismerik, nem csak a kisalföldi térségben, hanem az egész országban, s ami talán még ennél is fontosabb: kedvelik. Sőt, szerintem szeretik. Mert szerethető. Szakmailag és emberileg is…

Győr nagy város, ám mégis oly kicsi, sokszor tapasztaltuk már. A médiában dolgozók a világ felgyorsulásának, az internet térhódításának és egyéb összetevők eredményeként már nem találkoznak és beszélgetnek annyit, mint egykor, s a valaha jól és aktívan működő és pezsgő Győri Média Klub és a Sajtónap sem létezik már. Sok minden megváltozott, de sok mindenről tudjuk, hogy állandó. A Papp Győző is ilyen. A győri és a megyei sportélettel lélegzik együtt, már hosszú évtizedek óta. A Kisalföld élő legendája.

Sportrajongóként úgy képzeltem, sportújságíró leszek. Még gimnazista koromban ismerkedtem meg a Kisalföld munkatársaival, s egy tehetséggondozó diákkörben hallhattam először a sportújságírásról beszélni Papp Győzőt, 2003-at írtunk akkor. Egy évvel később nyáron, már a sportrovatnál, gyakornokként írhattam cikket a Kisalföldben, Győzőék pedig segítettek, tanítottak. Félszeg voltam, kerestem a helyem, tanultam, tapasztaltam, ám végül nem sportújságíró lettem, elcsábított a másik „szerelem”, a zene és a rendőrség. Ám azokat, amiket Győzőtől tanultam, soha nem felejtem. Mert ő is irányt mutatott, ahogy akkoriban több, kiemelkedő személyisége is a győri újságírásnak. Ma is sokszor táplálkozom ebből, s hálás vagyok, hogy én még akkor tanulhattam a szakmát, amikor nem volt ennyire gyors, gépiesített és félreértett a világ…

Megadatott, hogy tényleges kollégák lehettünk a Kisalföld szerkesztőségében, s bár már régóta nem egy újságnál dolgozunk, cikkeit, könyveit azóta is töretlen érdeklődéssel, lelkesedéssel olvasom. Ritkábban, de azért találkozunk eseményeken, s mindig büszkeséggel tölt el, hogy kollégák vagyunk. Mert neki is köszönhetem, hogy ha más területen is, de még a pályán vagyok. Soha nem beszélt mellé, a szakmának nemcsak a szépségeit, hanem a nehézségeit is elmesélte.

Akik ismerik, tudják, hogy a néha talán hanyagnak hatható elegencia mögött égő szenvedély, híréhség lakozik, amelyekkel minden újságírónak rendelkeznie kellene.

Papp Győző fogalom a szakmában, s hiszem, hogy neve mindig is az marad, bármennyire is kifordulni látszik a világ a sarkaiból.

Úgy tud írni a sportról, ahogy kevesek, olyan ismeretekkel rendelkezik, amelyet bárki megirigyelhet. Kutat, keres, érdeklődik, s a kezéből kiadott sajtótermékek a legmagasabb minőséget képviselik. A kisalföldi sporttörténelem gondozója, nélküle rengeteg esemény, ember, eredmény, történet feledésbe merülne. Az ETO labdarúgócsapatának krónikása.

Papp Győző utánozhatatlan. Példakép, akit olvasni kell, akitől tanulni kell. S aki nagyon megérdemelte a Magyar Arany Érdemkeresztet, amihez innen is szívből gratulálok!

Biztos vagyok benne, hogy minden kolléga, győri és kisalföldi sportrajongó és lakos nevében is!

Fotó: Papp Győző Facebook-oldala