Bukor Ádám igazi csodagyerekként lépett be az uszonyos úszók világába Szlovákiában. Tizennégy évesen a nála jóval idősebbek mezőnyében szerzett Európa-bajnoki érmet, egy évvel később pedig juniorként világbajnok lett. Azóta a felnőttek között is a csúcsra ért, öt világ- és hat kontinensbajnoki cím tulajdonosa, és megnyert négy Világkupa-sorozatot is. Eddig négy alkalommal úszott világrekordot. Ádám ma már Győrben él, és magyar színekben versenyez.

„Felvidéken a hozzánk legközelebbi medence az uszonyos úszóké volt, gyakorlatilag itt dőlt el a sorsom. Az edzők rögtön mondták, hogy tehetséges vagyok, ügyesen mozgok a vízben. Kérdezték édesapámat, mióta úszik a gyerek, hogy ilyen jól megy neki. Mondta, hogy ez a második edzése, és korábban nemhogy uszonnyal, de még az úszással se próbálkozott. Azonnal lecsaptak rám, biztosak voltak benne, hogy nagy jövő előtt állok. Szerencsére így is lett” – meséli az Aqua Sportközpont medencéje mellett a bajnok, aki sokáig Szlovákiának szállította az érmeket a világversenyekről, ám amikor szükség lett volna a segítségre, elfordultak tőle.

„Magyar család vagyunk, mindig is ide húzott a szívünk. Akkor döntöttük el, hogy változtatunk és felvesszük a magyar állampolgárságot, amikor a szlovák sportági szövetség nem állt ki mellettünk. Édesapám az edzőm, így a munkája mellékvágányra került, szerettük volna, ha támogatnak bennünket, hiszen ők az eredményeim által jelentős pénzekhez jutottak, de ebből mi semmit nem kaptunk vissza. Azt mondták, elmehetünk. Konkrétan úgy fogalmaztak, hogy ha ez nem tetszik, menjünk a Dunán túlra. Később, amikor látták, hogy komolyan gondoljuk a váltást, felkerestek minket és odanyomták elénk a papírt, hogy írjunk rá egy összeget. De a magyar szív nem így működik”

– mesél Ádám a váltásról, arról, hogy Győrbe Petrov Iván segítségével kerültek azok után, hogy a szlovákiai medence, ahol még edzeni tudtak, megrongálódott, leszakadt a teteje. Bukor Ádám a győri Búvár Sportegyesület színeiben versenyez uszonyosként, közben Petrov Árpád vezetőedővel és csapatával már a klasszikus úszásban is egyre jobb eredményeket ér el.

„Az első olimpikon, akivel itt találkoztam, Sebestyén Dalma volt. Akkor tudtam lemérni, hogy milyen hátrányból indulok a normál úszók között. A felsőtestet mi kevésbé használjuk, Dalma is sokkal jobb volt nálam. Aztán persze belejöttem, egyre több sikerélményem van. A társaim jószívű emberek, Szabó Szebasztián, Jakabos Zsuzanna egyáltalán nem a beképzelt típus, mindenben segítettek, befogadtak.

Zsu példakép emberségből is. Az édesanyám után ő a legerősebb nő a világon, akit ismerek, lenyűgöző, amit csinál. Köszönettel tartozom a búvároknak is, főleg Csókás Petinek és Bartos Gyurinak”.

Bukor Ádám amellett, hogy naponta háromszor edz – kétszer a hagyományos, egyszer az uszonyos gyakorlásokon –, nyolc órát dolgozik is. A munkahelye az uszoda, így gyakorlatilag egész napját ott tölti. Ahogy edzője, Petrov Árpád mondja, Ádám példakép a fiatalok előtt, hiszen a legtöbbször elkényeztetett, „aranykalitkában” tartott tehetségekről hallunk. A győri fiú nem ezt az utat járja.

„Tavaly október végén érkeztem Győrbe, így az egyetemre nem tudtam már beiratkozni, ezért, hogy ne csak lustuljak az edzéseken kívül, és pénzem is legyen, munkát kerestem, így lettem úszómester. Néha kicsit nehéz, ötkor kelek, és este kilenckor érek haza, fizikailag és mentálisan is fárasztó. Hétvégenként haza tudok menni. Közben felvettek az egyetemre, a tanulás is fontos szerepet kap, így most három fronton kell helytállnom.”

Ádám még csak huszonegy éves, hosszú, sikeres pályafutása lehet két szakágban is. Ehhez a tervei megvannak, kitartása nem ismer határokat, ez pedig jó alap.

„Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, és igyekszem helytállni minden helyzetben. Megbecsülöm azt a lehetőséget, amit kaptam az élettől. Amikor bezárt az uszodánk, úgy éreztem, az a legrosszabb, ami történhet. És ilyen a sors, mégis a lehető legjobb dolog következett belőle. A következő két világjátékokon, a nem olimpiai sportágak olimpiáján még uszonyosban akarok indulni, aztán csak a medencés úszásra koncentrálok majd.”