Az FC Barcelonát sikerre vivő játékfilozófiáról tartott előadást és gyakorlati bemutatót Juan Vilá Bosch, a klub volt módszertani igazgatója, számos klasszis labdarúgó nevelőedzője a győri Széchenyi István Egyetemen csütörtökön. „Úgy kell megszervezni a játékunkat, hogy fölényben legyünk az egész mérkőzés alatt. Nem az ellenfélhez akarunk alkalmazkodni. Soha nem arról beszélünk, hogy a saját kapunkat védjük, hanem arról, hogy a másik kapuhoz közel játsszunk – az előbbi félelmet, az utóbbi bátorságot sugall” – hangsúlyozta.

Az aranycsapat 1953-as fényképének kivetítésével indította győri előadását Joan Vilá Bosch, mondván, nem lenne igazságos, ha nem azokkal kezdene, akik megváltoztatták a futball világát, s akikre büszkék lehetnek a magyarok. A szakember a különböző korszakokból hasonlóan fontos együttesnek a Real Madridot, a brazil és a holland válogatottat, az AC Milant és az FC Barcelonát nevezte, majd másfél órán át az utóbbi klub elmúlt három-négy évtizedéről beszélt, arról az időszakról, amikor teljesen új játékfilozófiát dolgoztak ki és valósítottak meg sok nehézség árán. Ő mindezt első kézből, részben a folyamat alakítójaként élte meg: 15 esztendeig volt a Barca, amiből a hetvenes évek végén két idényt az első csapatban játszott. Utána hosszú időt töltött az utánpótláscsapatok edzőjeként, s olyan klasszisok fordultak meg a kezei alatt, mint Lionel Messi, Carles Puyol, Victor Valdés, Andrés Iniesta vagy Xavi Hernández. Az utóbbi hét évben a klub módszertani igazgatójaként dolgozott.

Joan Vilá Bosch a Barcelona három fontos „pillanatának” három klasszis edző éráját említette: Rinus Michelsét a hetvenes, Johan Cruijffét a nyolcvanas-kilencvenes és Pep Guardioláét a kétezres években. „Reméljük, ezt Xavi majd tovább tudja vinni” – mosolygott.

Nagy átéléssel szólt arról, hogy a játékstílusnál is lényegesebb a klub identitásának megteremtése, s nem szabad csak egy meccsre vagy a bajnokságra koncentrálni.

Hangsúlyozta, hogy az első alappillér a játékos, a második a csapat, a harmadik pedig „egy másik gondolat”.

Az elsőre homályosnak tűnő, Cruijffig visszanyúló kifejezést rögtön megmagyarázta: legyen nálunk a labda, játsszunk és élvezzük, ennek az ideának pedig egyik edzésről a másikra, hosszú időn át jelen kell lennie. „Csak úgy fejleszthetjük a játékos teljesítményét, ha élvezi a játékot és tudását az egész csapattal megosztja” – szögezte le, s részletesen ecsetelte, hogy a labdarúgók képzése sokkal több a fizikai és a taktikai felkészítésnél, az érzelmi, a társas, a mentális és a kreatív szempontok hasonlóan fontosak. „Ez nem futball, ez élet” – jegyezte meg.

Köztudott, hogy a Barcelona az elmúlt időszak nagy sikereit a rendszerint hatalmas labdabirtoklási fölényre alapozva érte el. Ennek köszönhetően csak az utóbbi 15 idényben tíz bajnoki címet szerzett, emellett hatszor nyerte meg a Spanyol Kupát, nyolcszor a Spanyol Szuperkupát, négyszer a Bajnokok Ligáját, háromszor-háromszor pedig az Európai Szuperkupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot. Joan Vilá Bosch elmondta: emögött az a megfontolás húzódik meg, hogyha náluk van a labda, az egész csapat élvezi a játékot, ha viszont nincs, akkor csak futnak utána. „Úgy kell megszervezni a játékunkat, hogy fölényben legyünk az egész mérkőzés alatt. Nem az ellenfélhez akarunk alkalmazkodni. Soha nem arról beszélünk, hogy a saját kapunkat védjük, hanem arról, hogy a másik kapuhoz közel játsszunk – az előbbi félelmet, az utóbbi bátorságot sugall. A labdát akarjuk védeni. Sok csapat gyorsan át akar jutni a középpályán, mi pedig ezt a területet szeretnénk uralni. Azt mondjuk, hogy amikor nálunk van a labda, mindenkinek az a feladata, hogy megtartsa, ha pedig nincs, akkor minél előbb vissza akarjuk szerezni. Minden játékosnak tudnia kell, hogy mit kell ehhez tennie” – fejtette ki a Barca-stílus alapelveit. Szerinte a legnehezebb mégsem ez, hanem hogy a játékosokat megtanítsák nézni, előre, hátrafelé, oldalra, folyamatosan, hogy lássák a labdát, a társak és az ellenfél helyezkedését, mozgását, s képesek legyenek elővételezni, mi következik. Ennek kapcsán levetített egy videót Xaviról: megszámolták, 804 alkalommal forgatta a fejét egyetlen mérkőzés azon periódusaiban, amikor a Barcelonánál volt a játékszer.

Joan Vilá Bosch végül edzésvariációkat mutatott az érdeklődőknek, előbb a kivetítőnél, majd a gyakorlatban, az Egyetemi Csarnok megtelt lelátója előtt, ahol partnere az ETO U 19-es csapata volt, néhány U 17-es játékossal kiegészülve. A közönség soraiban ott ült Korsós György korábbi válogatott labdarúgó is. „Lenyűgöző bemutató volt, kicsit mélyebben láttunk mögé annak a tartalomnak, amit hétről hétre élvezhetünk a tévében. A képzés egységessége vitathatatlan, eredménye pedig tapasztalható” – mondta kérdésünkre az egyébként Barcelona-drukker volt középpályás. Kicsit másként értékelte a hallottakat Várhidi Péter egykori szövetségi kapitány: „A Barcelona filozófiája nagymértékben a tálentumokra alapul, minden korosztályban extra tehetségek vannak náluk. Nem vitás, hogy szép a törekvésük, de a világ minden pontján nem megvalósítható.”

Hancz Gábor