Négy évtized és egyedülálló szakmai életút után búcsúzik a Győri Audi ETO KC kötelékéből Kocsis Tibor. A kiváló utánpótlásedző nem szakad el végleg szeretett klubjától: saját névtáblás széket kap a kézilabdacsarnokban, a klub pedig egy örökbérlettel is meglepte az utolsó hazai bajnoki meccsen. Páratlan pályafutásáról és jövőbeni terveiről is kérdeztük a 68 éves mestert.

Hogyan került kapcsolatba a sportággal?

Még 1966-ban, hatodikos koromban, a Ságvári-iskola ETO csoportjában kezdtem el kézilabdázni, és egy igazi győri legenda, Ajtony Ákos volt az első edzőm. Ideahaza nem sokkal korábban kezdett el teret hódítani a játék kispályás változata, amelyet sokáig alig ismertek. Addig ugyanis nagypályán, leginkább a focipályákon kézilabdáztak az emberek. A bedobásokat két kézzel kellett elvégezni, a kapus nem mehetett át a félpályán. Csak ezután kristályosodott ki a mai szabályrendszer és született meg a világ legszebb sportága, amellyel egyedül talán a futball veszi fel a versenyt. Egy időben Győrben a börtön mellett volt egy legendás pálya, akkoriban két NB I.-es csapata is volt a városnak és itt rendezték a legrangosabb négycsapatos nemzetközi tornát is.

Eldöntött tény volt, hogy edző lesz?

Korántsem, de fiatal játékosként a pécsi tanárképző főiskolára jelentkeztem, ahol óriási szerencsémre megismertem a későbbi feleségemet és négy év alatt elsajátítottam a szakma alapjait. A főiskola után Győrbe visszakerülve elkezdtem az edzősködést. A kétezres években dolgoztam Hegykőn és Komáromban is, de amikor máshol edzősködtem, egyet mindig kikötöttem: ha az ETO-val játszottunk, nem meccseltem, nem ültem le a kispadra, ezeken a találkozókon más irányította a csapatot. A szívem ugyanis mindig az ETO-é volt, és az is marad. 2015-ben Róth Kálmán hívott vissza és a szabadhegyi iskola csapatával megnyertük az országos diákolimpiát.

Most is stílusosan, egy újabb bajnoki címmel búcsúzik. Negyven év alatt melyik volt a legnagyobb sikere?

Erre nagyon könnyű válaszolni: mindig a legutóbbi. Most éppen az akadémia 3-as csapatával szerzett bajnoki arany. Csodás dolog, hogy létrejött a győri kézilabda-akadémia, ahol profi körülmények között, a legjobb szakemberekkel, komplett stábokkal dolgozhatnak együtt fiatalok. A kiválasztási rendszer ugyan kemény, de ilyen feltételekről korábban álmodni sem lehetett. Sok tehetséges játékosunk van, akik akár klasszis játékosok is lehetnek. Úgy látom, nemcsak fényes múltja és jelene, de reményteljes jövője is van a győri kézilabdának.

A lendületét és dinamizmusát látva nehéz elhinni, hogy tényleg visszavonul. Mik a tervei a jövőre nézve?

Bepótolom azt, amire eddig nem volt időm. Kijárok például az első csapat meccseire, amiken a vidéki utánpótlástornák és meccsek miatt nem mindig tudtam ott lenni. A Dunaújváros elleni hazai bajnoki találkozót követően a szurkolók előtt búcsúztatott el Görbicz Anita elnök és Vanyus Attila örökös tiszteletbeli elnök. Az a megtiszteltetés ért, hogy saját, névtáblával ellátott székem lesz az Arénában, emellett pedig egy örökbérlettel is megleptek. Egyet megígérhetek: aktívan fogom használni! Két nagy fiam és négy gyönyörű lányunokám van, szeretnék a családommal is több időt tölteni. Csodás negyven év volt, amit soha nem feledek, hiszen mindent a kézilabdának köszönhetek!