Ahogy mindenki más, én is óriási csatára számítottam a 100 méteres pillangóúszás döntőjében Milák Kristóf, és az amerikai Caeleb Dressel között. Tokiói interjúnk Milák Kristóffal.

Már napok óta a sajtóközpontba rohangáltam jegyért, de persze nem volt egy darab sem, viszont megígérték, ha a verseny reggelén odamegyek nekem adják azt a belépőt, amit esetleg valaki visszaad. A legrosszabbra számítva, elkészült a vészforgatókönyv, nevezzük csalás helyett életrevalóságnak a tervemet.

Az uszoda, vagyis a Tokyo Aquatics Centre és a vízilabda meccsek helyszíne, a Tatsumi csarnok közel van egymáshoz, és egy ellenőrző kapun keresztül visz az út. A buszról leszállva kérik vagy a belépőt az úszásra, vagy a regisztrációt az aktuális vízilabda meccsre. Én foglaltam is helyet a nagyszerű Montenegró-Kazahsztán rangadóra alibiből, ugyanis ha a közös kapun bejut az ember utána már lehet kockáztatni, hogy melyik sportág helyszíne felé indul el. Szerencsére végül kaptam jegyet, így tiszta maradt a lelkiismeretem.

És megint egy óriási élmény volt Milákot látni a döntőben. Tényleg nagy csatát vívtak, végül az amerikai nyert, viszont Kristóf felszabadultabb, mosolygósabb volt, mint amikor aranyérmet szerzett. Ezúttal rögtön a döntő után, a vegyes zónában válaszolt a kérdésekre.

„Persze, hogy elégedettebb voltam, megúsztam az Európa-csúcsot. Ennél többet nem nagyon tudtam volna belőle kihozni. Caeleb világcsúccsal nyert, ennek nagyon örülök, ez azt jelenti, hogy jól megkergettem, egymásból kihoztuk a legjobbat – kezdi a rövid értékelést az olimpiai bajnok, és ezüstérmes, majd megjegyzi, ezúttal nem jött közbe semmi gikszer. Se egy elszakadt nadrág, se egy elhagyott kártya. És, hogy milyen volt most Dressel mellett úszni?

„A szokásosnál könnyebb volt ezúttal  mellette menni, nem volt olyan őrült nagy delfinje, csak a fordulóban, és nem volt olyan brutális hullámja, mint régebben. Mondjuk 2017-ben tizenöt kilóval könnyebb is voltam, nyugodtan arrébb tudott volna rakni a hullámjával. Úgy érzem tudtam őt tartani, örültem is, hogy mellé kerültem, próbáltam elkapni az utolsó ötvenen.”

Kristóf kinézett a rajt előtt lelátóra a magyar szurkolókra, akik ezúttal a küldöttség tagjai, úszók, újságírók voltak.

„Persze, kinéztem, mert direkt megszámoltam mindenki ott van-e. Ott voltatok. Remelem mindenki magától jött, ha már én vagyok az utolsó magyar döntős – mondja mosolyogva, majd arról beszél, hogy egyre jobb eredményeket érhet el 100 méteren is, ami konkrétan azt jelenti, hogy akár Dresselt is legyőzheti.

„Az elmúlt néhány hónapban megkerestek itthonról és külföldről is, és mondták, hogy én a 100 pillét is meg tudom nyerni. Ti nem vagytok normálisak, gondoltam. Hogy én őt legyőztem, nem létezik. De most már látom a lehetőséget ebben a számban magamban. Remélem a “csak” egy ezüstéremmel nem okoztam csalódást.”

Kristóf azt is elmondta, miért látszott most igazi öröm az arcán, és miért nem, amikor 200 méteren aranyérmes lett.

„A 100 pillangón van egy ellenfelem, akit el szeretnék kapni, 200-on magammal, és az órával versenyzem, van realitása, hogy a jövőben le tudom győzni Dresselt.”

Más a két szám nagyon. Ha 2020-ban lett volna az olimpia, én ezt az eredményt nem érem el, kellett ez az egy év, most jobban otthon érzem magam 100-on is. Amíg ott vagyunk egymásnak Dressellel, mint ellenfelek, rengeteg rekordot tudunk hozni egymásnak, ezeket az időket tovább fogjuk javitani. Nincs sok lehetőségünk találkozni még versenyeken sem, de azt elmondhatom, ő az az iszonyatosan szívós versenyzőtipus, akit nagyon nehéz elkapni.”

Milák végül a magyar úszók olimpiai szerepléséről is elmondta röviden a véleményét.

„Voltak meglepő nem várt dolgok. Az olimpia más, a papírforma sokszor mehet a kukába. A társaim is mindent megtettek a jó szereplésért, mindenki vonja le saját maga a tanulságait, következtetéseit.”

Milák ezüstérmes 100 méter pillangón